Csibész kutya vagyok. Ez így nem helyes. Csibész kutya voltam.

Olyat csináltam, amit egy jól nevelt kutya nem tehet. Elszomorítottam a gazdáimat. Sajnos nem tudtam mit tenni. Rég óta fájtak a hátsó lábaim. Reggel és este is kaptam kis fehér falatokat a tálkámba. Ezektől jól éreztem magam. Kicsit sántítottam, de épp olyan ügyesen kergettem a szomszéd nyávogósokat, mint fiatal koromban. Sajnos pénteken délelőtt valami történt, talán a hidegfront? talán a hó? sajnos nem tudom. Annyit tudok, hogy egyik percről a másikra nem tudtam a hátsó lábaimra állni. A Gazdák egy övvel tartottak, amíg kimentem elvégezni a dolgomat. Ezt még éjszaka is megcsináltuk. Reggel sajnos már az első lábaim sem működtek. Elmentünk Krisztinához, de ezt már alig érzékeltem. Egyszer csak Zorró kutya Lucifer és Belfegor macska mellett találtam magamat. A Gazdák összes állata újra együtt van.

A Gazdák nagyon szomorúak voltak, hiszen 14 éve voltunk elválaszthatatlanok. Szerintem nagyon sok kutya (macska, tengerimalac, zsiráf, krokodil és egyéb házikedvenc) megirigyelhette az életemet.
Az elejére nem emlékszem. Sajnos egy kutya memóriája nem olyan jó. Arra emlékszem, hogy egyszer besétáltam a Gazdák kertjébe. Jártunk suliba. Többe is, Egy idő után Zorróval együtt. Amikor elég okosak lettünk járhattunk egyetemre. Nem is akármilyenre, az ELTE etológia tanszékére. Ott még Kubinyi Enikővel is bulizhattunk egyet. Menjetek el ti is. Egy-egy ilyen kirándulás rengeteg simogatással és jutifalattal jár.

Rengeteget jártunk a Gazdákkal kirándulni. Ha megígéritek, hogy a vadászoknak nem szóltok, elárulom, hogy néhány szarvast és nyulat, fácánt is megkergettünk, de nagyon vigyáztunk, hogy nehogy véletlenül utolérjük őket, mert ha megfogjuk valamelyiket, azt oda kell vinni a Gazdáknak. Képzeljétek el, mit kezdenének egy szarvassal vagy egy fácánnal. Egyszer egy tőkés réce esett be. Nagyon vigyáztunk rá. Tök jót játszottunk együtt. A Gazdáknak ezzel is csináltunk egy órás programot, amíg találtak neki egy lelkes segítőt.

A Wikipédiásokkal kétszer is buliztunk. Egyszer Monostorapátiban, egyszer pedig itt Szigethalmon.

Volt, hogy a suliban az volt a feladat, hogy mi maradjunk helyben, míg ők sétálnak körülöttünk. A többi kutya hatalmas fegyelemmel maradt a helyén. Mi Zorróval összebújtunk és aludtunk egy jót.

Ha mentünk a Gazdákkal nyaralni, akkor az ágyuk mellett alhattunk.

Utaztunk autóval, villamossal, metróval, vonattal, HÉV-el. El kell ismerni, az autó volt a kedvencem.

Rengeteg két és négylábú barátom volt.

Sajnos voltak olyanok is, akikkel nem találtam meg a hangot. Tőlük elnézést kérek.

Amikor megöregedtem sokat néztem a TV-t a Gazdákkal. Már a sulit sem bírtam egy idő után. A séták is egyre rövidebbek lettek. Az utolsó időben már 50-100 méter séta is elég volt. Képzeljétek el, fiatal koromban amikor egész nap szaladgáltunk, utána pedig, amikor hazaértünk, mentünk volna egy nagyot sétálni.

Ne legyetek szomorúak. Egy hosszú, tartalmas, teljes életet fejeztem be. Azt mondják a kutyák hétszer olyan gyorsan élnek, mint az emberek. Én 14 és fél évet éltem. Ha ezt hétszer vesszük, akkor annyit éltem, mint egy ember 101 év alatt.

Sokkal több élményem volt, mint sok másik házikedvencnek. Igaz, ennek ára volt. Ahhoz, hogy elmehessünk étterembe (szigorúan kert helységben), rádiómúzeumba, rádióbörzére, vendégségbe a Gazdák családjához, barátaikhoz, ismerőseikhez. Néha a Gazdával mentünk dolgozni. Ezt úgy kell csinálni, hogy elmegyünk az ügyfélhez, a Gazda teszi a dolgát, mi meg átvesszük a kényeztetést a munkatársaktól. És sok más jó programon csak azért vehettünk részt, mert megtanultunk engedelmeskedni a parancsoknak. Megtanultuk, hogy az asztal a Gazdáké. Ami azon van abból nem ehetünk. Ha vendégségbe megyünk ott a feladat, hogy az üdvözlés után fegyelmezetten aludjunk. Annak ellenére, hogy nem nagyon mozgunk ez bizony fárasztó.

A fentieket összefoglalva: Ne szomorkodjatok. Nem történt más, csak letelt az időm.

A Gazdák most nagyon összetörtek, de remélem ismét megmentenek egy rászoruló kutyát vagy macskát, de igazából talán az lenne a legjobb, ha mindkettőt.

 

 

 

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!