Aki ilyen jellegű iskolába járt fejből fújja, hogy az elektromos vontatást Kandó Kálmán dolgozta ki.

Ha így lenne, ezt a cikket sem írnám meg.

Mikor Kandó megkezdte a működését már működtek villamosított vasútvonalak. Ezek vagy egyenfeszültséggel, vagy 16 1/2 Hz váltakozó feszültséggel mentek. A mozdonyokban kommutátoros motorokat használtak. Ezekkel a rendszerekkel több probléma is volt:

• Kommutátoros motorokat használtak, ami sok karbantartást igényelt
• Áram átalakítók kellettek a felsővezeték táplálásához

Ekkor már léteztek megoldások arra, hogy aszinkron motorral közvetlenül az országos hálózatról hajtsanak mozdonyokat, ez azonban 2 vagy 3 felsővezetéket igényelt, ami drága és a maximális sebességet erősen korlátozza, az üzembiztonsága mérsékelt.

Verebélÿ László kimutatta, hogy a vasúti vontatás úgy a leggazdaságosabb, ha a táplálása közvetlenül az országos 50 Hz frekvenciájú hálózatról történik.

Most látom, azt még le sem írtam, miért kell az elektromos vontatás. A vasúti szerelvényeket a 20. század elején már rég óta sikeresen mozgatták a gőz erejével. Az Első Világháború idejére ez már kiforrott technológiának számított a szükséges infrastruktúra ki volt építve. A rendszernek azonban voltak szépséghibái:

• A szén szállítása drága volt
• A mozdonyok hatásfoka messze elmaradt a kívánatostól (rengeteg szenet fogyasztottak)
• Néha a kéményből vagy a mozdonyból kikerülő szikra tüzeket okozott

A ezekre a problémákra kínált kitűnő megoldást a villamos vontatás.

Verebélÿ elméleti munkássága alapján Kandó kidolgozta az egyfázisú  50 Hz-es vontatás alapjait. Ennek a lényege, hogy a mozdonyt az országos hálózatról táplált 50 Hz frekvenciájú árammal táplálják. Ezt a mozdonyon elhelyezett fázisváltó az üzemállapotnak megfelelő frekvenciájú és fázisszámú árammá alakítják, ami a Bláthy-Kandó pólusátkapcsolással működő motort táplált. Ezzel a megoldással 3 gazdaságos sebességet lehetett a szerelvénynek biztosítani a V50 jelű prototípus mozdonyon, amely bebizonyította, hogy a villamos vontatás a gőzvontatásnál nagyságrendekkel (ezt akkor már a korábbi rendszerek bizonyították), az egyszerű táplálás miatt az egyenáramú vagy 16 1/2 Hz táplálásnál jelentősen gazdaságosabb.

A fejlesztés az Első Világháború miatt elhúzódott. A háborúban tönkrement ország a rendszer bevezetését csak brit hitellel tudta finanszírozni. A hitel egyik feltétele az volt, hogy a mozdony néhány fő darabját brit cégek gyártsák le.  A komplikált  Bláthy-Kandó pólusváltós tekercselés elkészítését a  Vickers Co. Ltd. nem vállalta, inkább a független 3 fázisú tekercselések kialakítása mellett döntöttek. Ez valamivel nagyobb és nehezebb motort jelentett.

1932-re elkészült az első közforgalmi célra gyártott Kandó mozdony ami a MÁV-nál a költői V 40 azonosítót kapta. A mozdony átadását Kandó már nem élhette meg, mivel a túlfeszített munka felőrölte az egészségét. Az elkészült vontatási rendszer megmutatta az utat.

• Az aszinkron motorok jelentősen megbízhatóbbnak bizonyultak, mint a korabeli kommutátorosak.
• A kizárólag transzformátorokból álló áramátalakítók, amelyek az országos hálózatról előállítják a vontatási feszültséget olcsóbbak és megbízhatóbbak, kevesebb karbantartást igényelnek, mint az elterjedt vontatási rendszerekhez szükséges forgó átalakítók
• A rendszer alap kiépítésben is alkalmas a lassításkor energiát visszatáplálni az országos hálózatba
  

  A fázisváltós mozdonyok csúcsa a Ganz-Kandó-Ratkovszky rendszerű fázis- és periódusváltós V 55

• A mozdony tömege az adott teljesítményhez kívánatos minimum volt

A mozdony a csatlórudas hajtás miatt nem volt képes a 100 km/h sebességű üzemre. Ezért kifejlesztették a fázis és periódusváltós V55 sorozatot, ahol a kerekeket főmotor helyett a forgóvázakban elhelyezett, közvetlenül a tengelyeket hajtó több kisebb méretű motorral történik. A periódusváltó gépcsoport miatt a mozdony tömege nőtt a hatásfoka kis mértékben romlott.

Az egyszerűbb hajtás (és a világ méretű térhódítás) miatt ezeket a mozdonyokat a Ward-Leonard rendszerűek váltották, azonban a korszerű elektronikus vezérlésű aszinkron motoros hajtású mozdonyok a Kandó mozdonyok egyenes ágú leszármazottjának tekinthetőek (kis hunyorítással).

 

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!