Egy jó fülű hölgynek köszönheti az életét az a berni pásztorkutya, amelyik alatt szombat este beszakadt a jég a szigetbecsei nádasban. Nem tudta kiszabadítani magát, a hideg éjszaka beálltával a víz ismét befagyott körülötte. Arra maradt ereje, hogy ugatással, és sírással jelezze, bajban van, és remélte, hátha meghallja valaki. Szerencsére így történt.

A kiskunlacházi Mezei őrszolgálat az alábbi postot osztotta meg a facebookon a történtekkel kapcsolatban:

2016.12.11-én, 11.45-kor telefonált egy hölgy a mezőőri telefonomra, hogy a szigetbecsei Duna-parton a nádasból reggel óta nyüszítést és egyre erőtlenebb ugatást hall. Nem tudta kit kell hívni, de úgy értesült, hogy a Kiskunlacházi Mezőőrség szokott ilyenkor segíteni. Természetesen nem mondunk nemet ilyenkor sem, noha nem illetékességi körzetünk Szigetbecse, de a baj és a segítség nem nézi a körzethatárokat. Azonnal indultam a megadott címre.

Ráckevén fölvettem Czerny Peti barátomat, aki a Ráckevei Tűzoltó Egyesület elnöke és tudom, hogy ilyen esetekben számíthatok rá. Sokszor bizonyította rátermettségét.
Telefonon időközben értesítettem az Ebsegélyt is, hogy a mentőkocsijuk induljon utánunk, feltehetően szükség lesz rá.

A megadott címen, Szigetbecsén egy nádas-susnyás területen kellett átvágnunk egészen a Patkány-sziget csatornájáig. Megálltunk, hallgatóztunk. És akkor meghallottuk a kétségbeesett, erőtlen sóhajtozást, nyüszögést és egy-egy halvány vakkantást is.
Elindultunk a kísérteties hangok irányába. Előbb bokáig, majd térdig ért a beszakadt zsombék iszapos leve, de kit érdekel az ilyenkor ?!

Végre megtaláltuk a hangok forrását:
A jégbe szakadt és befagyott gyönyörű berni pásztor kutyus volt az. A tekergő alatt beszakadt a jég, ő pedig beragadt és azután be is fagyott. A bejelentő hajnal óta hallotta a sírást, úgy, hogy jó pár órát töltött a jég fogságában.

Óvatosan megközelítettük a ziháló, láthatólag ereje-élete végén járó szerencsétlen állatot. Feltörtük a jeget körülötte. Lábait egyenként húztuk ki az iszapból. Fejét-nyakát és a hátulját egyszerre emelve tudtuk centiről-centire kihúzni a jeges mocsárból, míg végre egy szárazabb avar rétegre fektethettük. Peti azonnal megkezdte az elsősegély nyújtást. A rendelkezésünkre álló száraz rongyokkal gondosan átdörzsölte a kutyát, különös tekintettel a megmerevedett, mozdulatlan végtagokra.

A kutyus a mentés közben emelgette fejét és csillogó szemeivel nézett minket. Eszébe sem volt morogni vagy harapni. Látszott a szemein, hogy tudta, biztosan tudta, hogy érte történik mindez, rajta fogunk segíteni.

Amikor kint feküdt biztonságban ellenőriztem a chippjét, de nem volt benne. Viszont a bejelentő időközben előkerítette a kb. 200 méterre lakó gazdáit, egy idősebb házaspárt. Ők elmondták, hogy éjjel 23 óra tájban tűnt el otthonról és nagyon keresték. Megható volt látni, ahogy az öreg (13 éves) kutyus felemelte fejét gazdái megérkezésekor és egy picit a farkával is jelzett már. A gazdák reakcióját had’ ne kelljen leírnom, legyen elég annyi, hogy igen megindító volt.

Ekkor megérkezett Feri a bemelegített mentővel. Pokrócra emeltük a kutyust és úgy tettük be egy nyitott mentő boxba. Ezt hárman cipeltük a gépkocsihoz és óvatosan beemeltük. Sikerült elérni egy állatorvost, aki azonnal indult a gazdák által megadott címre.
Hazavittük a pórul járt kutyust. A mentőboxostul becipeltük a lakásba. Kiemeltük és a jó meleg cserépkályha mellé vackoltuk be. Ott már élénkebbnek mutatkozott, fejét is emelte, lábait is mozgatni kezdte.

Ennyit tudtunk érte tenni. További sorsa gazdái és az orvos kezében van.
Köszönöm a Bejelentőnek, hogy értesített az esetről. Köszönöm Petinek, hogy ugrott a hívásomra és segített. Köszönöm Ebsegélyes Ferinek, hogy mint mindig odatette magát most is.

Pfeifer Rikárd
Mezei Őrszolgálat vezető

 

Forrás/fotó: facebook

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!