Az előző részben megmutattam, mit gondolt a Gazda a Néprádióról. Most az Orion 330, 331 Terta T331, Terta T325 és (teoretikusan) a Fénycső KTSz Trivox készüléke következik.

Csibésszel díszvendégek voltunk a Puskás börzén. Ez nagy megtiszteltetés és felelősség. A Gazda viszont nem fotózott le bennünket, amint sétáltattuk a sok rádiógyűjtő gyerekét, unokáját, pedig amíg a mi pórázunkat fogják, biztos, hogy meglesznek. Csak minket kell megtalálni, a póráz végén ott lesz a gyerek is.

A Gazda itt alkudozott egy Trivox-ra, de nem sikerült megállapodni. (Még lehet, hogy összejön)

Tehát a kiállításról:

Az egyik asztalon a fent említett készülékek voltak felkupacolva. Az, hogy más néven néven többször forgalmazzák ugyan azt a technikát nem új. Elég az autóiparban a VW, Skoda, Seat vagy a Renault, Dacia, Nissan csoportra gondolni.

Orion

Az alap típus az 1950-ben kiadott Orion 330. Ez egy középszuper készülék, amely alkalmas közép-, rövid- és hosszú- hullám vételére. A jellegzetessége, hogy a skála nem a kezelőgombok felett, hanem a készülék Felső részén van. Az Orion már korábban is gyártott ilyen elrendezésű készüléket. A Gazdának is van olyanja a „nagymama padlásán” (Vagy Sándornál?).

A készülék jellegzetessége a hangszóró előtti dekorációs rács, az akkor nagyon modernnek számító bakelitből (egy korabeli műanyag).

1951-től a készüléket átszámozták Orion 331-re és a bakelit rács „három pajzs” alakú lett

Később a készülék kinézete tovább egyszerűsödött, és a díszrács teljesen eltűnt a készülék elejéről.

 

A gyártás során az alkatrészek elrendezésében több kisebb változás történt. Például a  kimenő transzformátor a hangszóró alól a sasszé oldalára költözött, ami lehetővé tette nagyobb hangszóró beépítését is.

Telefongyár

Magyarországon a Telefongyár volt az első rádiógyártó. Az első típusokat Telefunken licenc alapján gyártották, a Telefunken logójához megtévesztésig hasonló logóval. Ez a korszak 1933-ban lezárult.

1955-ben az Orion átadta a 331 típus gyártás jogát a Telefongyárnak, amely ezzel a készülékkel kezdte újra a rádiógyártást. A Telefongyárnál a fantáziadús Terta T331 típusjellel futott.

A típus egyik gyengéje az, hogy a rövidhullámú állomások beállítása nehézkes volt, mert rengeteg adó működött egymáshoz nagyon közel. Az egyetlen hangológombbal nehéz volt a pontos beállítás, még a szép varázsszem (hangolásjelző) ellenére is (ezt ma már nehéz elképzelni, amikor alig lehet működő adót találni).

Erre két megoldást ajánlott a Telefongyár. A Terta T331 későbbi verziójában a rövidhullámú sávot két részre osztották, illetve a T325 típus egy hagyományosabb dobozban, a rövidhullámú sávban működő sávnyújtóval (ma talán finomhangolónak hívnánk), ami a hangolást egyszerűsítette.

A T325 korai példányaiban a varázsszem a skálaüveg mögött baloldalon volt a Terta emblémához képest szimmetrikusan. A hangolásjelző később került föl a hangszóró mellé. Mindkét megoldásnak megvannak a saját esztétikai értékei.

A Gazda gyűjteményének első darabja egy ilyen korai T325 volt, ezt azonban elcserélte egy sokkal érdekesebb (csak zárójelben írom ide, hogy egyenes rendszerű) EKA készülékre. Az EKA készülék megtekinthető lesz az Öreg rádiók kiállításán

A Trivox

A Fénycső KTSz (KTSz= Kisipari Termelő Szövetkezet) Trivox készüléke, amely a T 325 nagyobb elegánsabb (a kor ízlésének megfelelőbb) dobozba szerelt változata, egy helyett három hangszóróval. Vajon a Trivox név és a három hangszóró között van összefüggés?

Az érdekesség, hogy a „Kádár könyv” 111. oldalán az szerepel, hogy a készülékben 2 hangszóró van. A Gazda megszámolta, ott bizony három van. Egy nagy, ami előre sugároz és két kicsi, ami oldalra. A Gazdának ilyenje nincsen, ezért a képet kölcsönkérte.

 

Ez a kupac készülék igazából ugyan arra a technikára épült, ami sok tekintetben hasonlít az előző cikkben említett Népszuperhez, azonban a három hullámsáv, kifinomultabb skálamechanika, a hangszínszabályzó és a varázsszem ezeket a készülékeket egy osztállyal feljebb emeli.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!