Csibész kutya nagyon félt a villámoktól. Nem értem, engem nem bántanak. Igazából, évekkel ezelőtt, amikor megismertük egymást, akkor ő mutatta meg, milyen buli, amikor villan egyet az ég, majd jön a dörgés. Érdekes, amikor villan, akkor mindig jön a dörgés is. Lehet, hogy azért hallom később a dörgést, mert a fülem hátrébb van?

Nem árulta el, mi történt, de egyszer Csibész elkezdett félni a dörgéstől. Nem kicsit, de nagyon. Volt olyan, hogy képes volt szétkapni a Gazdák bejárati ajtaját, hiába mondtam, hogy nagyon le lesz tolva miatta.

A Gazdák tényleg nagyon dühösek voltak. Ilyennek még nem láttuk őket. Emlegettek valami sintért (gondolom valami ajtó specialista lehet), koreai kutyahús fesztivált és még sok mindent, amit most nem idéznék, mert nem jelenhetne meg a cikk.

Gyorsan hívtak valakit, aki az ajtót kicserélte. Ezt már nem tudjuk szétkapni. A Sárga Drót pedig odakerült a terasz elé is. Ha a Gazdák nincsenek otthon nem tudunk a teraszra felmenni (ha a Gazdáéknak nem áruljátok el, megsúgom, hogy Csibész el tudja borítani a villanypásztor oszlopait).

Az idén többször voltunk lőtéren. Nem értem, hogy az emberek mit élveznek abban, hogy akkora zajt csapnak, hogy a kutya a saját ugatását sem hallja, de Csibész egyre nyugodtabban viselkedett minden alkalommal.

Igaz a Gazdák rengeteg jutifalatos gyakorlatot csináltattak vele. Ezeket mindketten nagyon szeretjük.  Van olyan, hogy a Gazda az egyik kezébe falatot vesz, a másikba nem, nekünk meg rá kell mancsolni a falatos kezére. Ebben a feladatban a legnehezebb a vezényszóig nyugodtan ülni. Nem vagyunk buta macskák, tudjuk, hogy melyik kezében van a falat.

A másik a „Csüccs”. Ez úgy működik, hogy a Gazda kiteszi a kezét, azt mondja csüccs. Erre mi két lábra állunk (ezen a gyerekek jót szoktak derülni), ha ügyesek voltunk megkapjuk a falatot, de miért ne lennénk ügyesek. Ilyenkor megy az alap fegyelmező is (természetesen falattal):

• Ül
• Áááll
• Fexik
• Lábhoz
• Igazodj

Mostanában sok volt a dörgős villámlós időjárás. Ilyenkor Gazda fogta magát kicsalta Csibészt az udvarra és folyamatosan hopikáztatta. Ezt Csibész imádja. Nagyon szeret hopikázni. Látnátok milyen boldog, ha egy gyakorlatot szépen sikerül megcsinálnia.

Addig gyakoroltak, hogy csibész az utolsó vihar alkalmával már nem akart elbújni, hanem a első dörgésre rohant a Gazda lábához, hogy most itt a hopikázás ideje.

Büszke vagyok a haveromra. Igaz, hogy fél a dörgéstől, de tudja, hogy a félelemnél vannak fontosabb dolgok is.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!