Ment a hűtlen

Octavia vagyok Škoda Octavia. Nem akárki, engem egy császár anyjáról neveztek el, illetve egy korábbi Škodáról.  Egy ilyen név kötelez. Igazából az én nevem ismertebb, mint a császár anyjáé.

Ilyen menő volt az eredeti Octavia

14 éve vagyok a gazdáim mellett. Ők hoztak ki a szalonból.  Azóta én viszem őket mindenhova. A ráncaimat büszkén hordom. Ezeket az elmúlt 14 évben gyűjtöttem össze. A gazdám soha nem vitt el karosszériáshoz, vagy festőhöz. Mindig megnyugtatott, hogy ezek az összegyűjtött ráncok csökkentik a veszélyét, hogy egyszer csak váratlanul más mellé szegődjek. Ezek a ráncok jelezték, hogy hűséges vagyok a gazdáimhoz.

Egy szép napon a gazda megáll telefonálni. Egy olyan helyen, ahol sok autó volt kerítés mögött. Amíg a gazda telefonált, addig én beszélgettem a kollégákkal. Ez régi szokásom. A parkolókban rengeteg hantással lehet találkozni, ami elűzi az unalmat. A múltkor is pletyiztünk egy Trabanttal. Azt mondta, hogy 600 köbcentis kétütemű motorja van, olyan sikeres konstrukció, hogy 1962 és 1990 között csak kis változtatásokra volt szüksége. Alig tudtam visszafojtani a nevetésemet. Mindenki tudja, hogy a kétütemű motor fűnyíróba való nem autóba.

Ugye micsoda fenekem van (ez a kép tényleg rólam készült)

Szóval a kerítés mögött csupa gazdára váró autó volt. Már akkor gyanút kellett volna fognom, amikor a gazdák bementek. Nézegették az autókat. Egyszer csak egy Mitsubishi SpaceStar mellett állnak meg. Hogy ez a Mitsubisi mekkora egy hantás. Azt mondja  SpaceStar és a csomagtartójába egy nagyobb táska sem fér be. Nézd meg a fenekét. Hol van az én gyönyörű hátsómhoz képest. A rendszámával pedig vajon a korát próbálja letagadni? Bizony már ő sem fiatal.

Szóval 14 éve vagyok a gazdáimmal ez alatt az idő alatt rengeteg kilométert tettünk meg együtt. Sokszor szállítottam nekik bútorlapot, tüzelőt, más hatalmas vagy apró dolgot. Most inkább egy ilyen kis hazudóst választanak maguknak.

Ennek nincs ki mind a négy hengere. Azt mondja SpaceStar lánykori nevén Mirage (álom, délibáb). Nézz rá és nézz ránm: Ki tud a gazdáknak több helyet (space) adni: Ki néz ki jobban? Szerintem rólam inkább lehet álmodozni, mint erről a kis cédáról. Mindenki tudja: Nagy test nagy élvezet. Nézd meg a színét, hol van az én gyönyörű metáldedelfinszürke színemhez képest. Egyszerűen fekete.

A gazdák sokat beszélnek a kerítés mögött a kétlábúval. Sok színes papír cserél gazdát.
Nincs mit szépíteni, a gazdáim itt hagytak, hűtlenek lettek hozzám. 14 együtt töltött év, 330 000 együtt megtett kilométer után. Majdnem tízszer kerülhettük volna meg a földet ennyi kilométerrel.

A képen nem látszanak a ráncaim, pedig büszke vagyok rájuk (ez a kép tényleg rólam készült)

Szóval a gazdák azt mondják, hogy most kisebb autót szeretnének. én 300 000 km felett már túl vagyok a legszebb éveimen. Mondhatni, megettem már a benzinem javát. Nemrég kaptam vadi új vezérlésszettet és EGR szelepet. Ezektől sokkal fickósabbnak érzem magam. A motorom hangja is szebb, de be kell vallanom, tényleg nem vagyok fiatal. Nem csak a benzint, az olajat is szeretem. El kell, hogy fogadjam a gazdáim döntését. Ahogy itt körbe kérdezek keveseknek volt 14 évig ugyan az a gazdája, valamit nagyon jól csinálhattam, hiszen kaptam az évek alatt szép új bőrkormányt, hozzá illő piros varrásos váltószoknyával. Néztétek a kis céda váltószoknyáját? Micsoda minimalista? Sehol egy kis piros vagy akár fehér varrás, sehol egy bőrkormány. A gazdák itt hagynak. Azért biztos szeretnek, mert hagytak itt a kedvenc olajamból egy nagy flaskával, ha utána kell tölteni legyen. Az én koromban autó azért már értékeli az ilyen apróságokat. Itt biztos nekem is találnak egy új gazdát, akivel az utolsó kilométereimet együtt gurulhatom (azért egy gondos gazda kezében még akár 100-200 000 kilométer is beleférhet), hiszen még mindig elviszek négy embert a csomagjaival vagy 600 kiló terhet bárhova. Az autópálya már nem az én terepem, de városban, országúton teszem a dolgom kényelmesen és biztonságosan elviszek bárkit bárhova. Nekem már nem való a bizonytalanság. A múltkor is elindultun egy kis körre a környéken, aztán Debrecenben ebédeltünk, hát ez már nem való nekem. Én már szeretek oda érkezni, ahova indultunk.

Itt a kereskedésben a kis fekete gombócnak is jó gazdát találtak. Remélem nekem is így fognak örülni, és őt is ilyen fájó szívvel adják tovább, ha eljön az ideje.

Octavia vagyok egy öreg Škoda Octavia

 

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!