Gazdasszony rádiót akar hallgatni 3. rész

A Gazdák kicsit több, mint két éve határozták el (A folytatás itt), hogy a konyhában egy szép régi rádiót fognak hallgatni. Most képzeljétek el, ha én filóznék ennyit azon, hogy most Csibésszel szundizzak tovább, a macskát kergessem meg, esetleg a kajáját flamózzam be…
Ezzel nincs mit csinálni. A Gazdáim ilyenek.
A Solist 58
A Gazda kapott egy szép osztrák Siemens Solist 58 kisszupert 1958-ból (Köszönet érte Jenőnek).
Feltette az asztalra. Közép hullámon szépen szólt, az URH (na jó manapság inkább FM néven emlegetjük, a készüléken pedig UKW jelöléssel illették) azonban csendben volt. Az URH jó hangminőségének megfelelően a háttérzaj is csak alig hallatszik. A készülék megy a sarokba. Úgy tűnik ott nagyon jól érzi magát. A kertben megértek a gyümölcsök, estek az esők, leesett a hó, a rádió, mint a rendíthetetlen ólomkatona kitartott.
Egy délelőtt kimentek a teraszra, fa izéket vágtak, csiszoltak, fúrtak, ki tudtak mit csináltak. Estére minden csupa fűrészpor, a Gazdák is.
Másnap zörögnek a konyhában. A zörgést úgy értsétek, hogy lehet, hogy a dobhártyáim helyett cseréltek Csibészével.
2. Felvonás
Mire megint arra jártunk, már egy új polc volt a falon. Pakoltak port töröltek, pakoltak és így ment egy darabig, majd a Gazda előveszi a Siemens rádiót a sarokból. Leveszi a hátlapját.
A belseje nagyon zsúfolt. Ez részben a kisszuperekre jellemző (a kicsi dobozba egy teljes rádiót kell belezsúfolni), részben az eltérő ipari kultúra jele lehet.
A gazda nézegeti, a fejét vakarja, megnézi a csöveket. Ezek nagy része vadi új. A Gazda feje virul. Megnézi az URH vételért felelős ECC85 csövet, visszarakja. A rádió szépen szól.
Akárhogy nézem ez nem mai darab, 60 éves. Akkoriban még egy ilyen rádió bizony egy család életében jelentős beruházásnak számított. Most gondolkozzunk el:
Ezt a rádiót 60 éve vásárolta meg valaki. Valószínűleg kisebb javításokkal, de a készülék az elvárható minőségben működik.
A Gazdák 10 éve vettek egy tranzisztoros rádiót. Az elmúlt évek folyamán az elektrolit kondenzátorok kiszáradtak. A készülék komoly javításra szorul. A kérdés, hogy érdemes-e hozzányúlni, egy hasonló készülék pár ezer forinttért beszerezhető. Ez biztosan kevesebb, mint a javítás munkadíja.
Ez az eszmefuttatás szépen mutatja a két készülék tervezési különbségét:
A Solist 58 egy tartós fogyasztási cikk, ami egy családot 60 évig kiszolgált (Egy szép darabért manapság is elkérnek 109€-t), a tranzisztoros készülék egy olcsó eldobható darab. Valószínű egy pár százezer forintos rádió szintén évtizedekig kiszolgálná a tulajdonosát.
A rádió megy fel a polcra. Újabb dráma: a hálózati kábel nem ér el a konnektorig. Az én Gazdáimon ilyesmi nem tud kifogni. A polcra felszerelnek egy hosszabbítót. Így még hat rádiót feltehetnek.
Zárszó
Sajnos a 103 MHz-n működő Sláger FM nem jön be rajta. Ezen csak egy kicsit búslakodnak, mert sokkal szebben szól, mint az eddig használt tranzisztoros szépség. Mielőtt a tranzisztoros technika hívei felhördülnének, ennek a fő oka a nagyobb hangszóró és sokkal nagyobb doboz. Ilyen körülmények között egy tranzisztoros készülék hangja is hasonló lenne.
A nagy probléma megoldva: Egy régi rádión hallgatják a korszerű FM (URH) zenei rádiókat. A Gazda szemét kicsit zavarják a német felíratok, de minden nem lehet tökéletes.
A Gazda azért észreveszi, hogy a skálaizzók kiégtek, a varázsszem elhasználódott ezeket cserélni kell. A működést egyik sem befolyásolja, de egy ilyen készüléknél az esztétika egyenrangú a korrekt működéssel…
Szólj hozzá!
Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!