Szigethalom az „alvóváros”

Régebben már találkoztam ezzel a kifejezéssel. Először nem értettem, hogy miért. Talán azért, mert „friss” városként még van fejlődni hova? Vagy azért, mert infrastruktúrában érezhetően hátrébb vagyunk a környező városokhoz képest? Egyszer feltettem a kérdést egy nálam jóval okosabb embernek. Meglepő volt a válasz: Azért nevezik Szigethalmot alvó városnak, mert ide sokan csak aludni járnak. Máshol dolgoznak, máshol töltik a napjukat, de aludni ide jönnek.

Ahogy teltek az évek, idősödtem és egyre inkább bekerültem a város életébe. Fiatalon, tizenévesen kerültem ide ki, tehát nem nevezhetem magamnak „őshalminak”, de hamar ráéreztem a dolgok menetére. Lett pár barátom, akik tudták, hogy hol vannak a jó szórakozó helyek, így egy idő után már én is egy bohém, fiatal társaság tagjává váltam, akik a Casino, Dreher és hasonló helyekre járt. Sok embert megismertem ott. Komoly, alkoholgőzös barátságok köttettek ezekben az „intézményekben”. Múltak az évek, közeledett a felnőttkor, a felelősségteljes viselkedés ideje.

Majd jöttek a dolgos évek és a szórakozásnak vége szakadt.

Idősebb koromra nem jutott sok idő a kikapcsolódásra. Egy-egy kávé a barátaimmal, egy kis beszélgetés, de nem terjedelmesen, csak röviden, mert mindenki indult is más városba, hogy ott szórakozzon, ott kapcsolódjon ki. Ekkor felvetődött bennem a kérdés, hogy egy felnőtt, már a középkorhoz közeledő ember, hol tudna szórakozni? Szigethalmon nincsenek kikapcsolódási lehetőségek, illetve vannak, de a nagy részük inkább családi program. És látom, sőt, átéltem már azt is, hogy amikor egy felnőtt ember munkát keres. Szigethalmon rettenetesen nehéz munkát
találni – kivétel, ha valaki ismer valakit… – így a fejlettebb, környező városokban, vagy esetleg a fővárosban keres állást magának.

Szóval nézzük, hogy milyen egy átlagos nap egy felnőtt ember életében: Felkel, elindul a munkába busszal/autóval. Végig morogja az utat, mert biztos, hogy valamerre forgalmi dugó lesz. Beér a munkahelyére, dolgozik, majd fáradtan elindul haza. Hazaér a családhoz/párjához/üres lakáshoz. Eszik, fürdik, alszik. Végére is értünk a napnak.  Ezt szorozzuk meg öttel, mert elvégre egy normális hét öt munkanapból áll.
Haladjunk tovább, ugorjunk a hétvégéhez. Van több lehetőség: Otthon marad az ember és úgy kapcsolódik ki, vagy le megy a Duna partra az egyik étterembe, vagy az
egyik – enyhén szánalmas szagú – városi programra megy el.

Én nem egyszer éltem mind a három lehetőséggel. Mindegyiknek meg van az előnye és hátránya. De egyik sem igazi választás, ezért sokan nem csak a munkahiány miatt hagyja el a várost, hanem a normális szórakozási lehetőség hiánya miatt is. Sok itt élő azt sem tudja, hogy épp a képviselő-testület miről dönt. Azt sem tudják sokan, hogy milyen dolgok történnek itt. Egyszerűen nem érdekli őket, mert ők csak itt „tanyáznak”. Itt alszanak. Máshol vásárolnak, máshol dolgoznak, máshol szórakoznak.

Jó-jó, belátom ez egy elég negatívra sikeredett iromány, de mégis miért írtam le mindezt? Mert én itt élek már pár évtizede, de nem látok semmilyen változást, amely javítana ezen a helyzeten. Az írás elkészülte előtt elgondolkodtam, hogy vajon mostanság milyen szórakozóhelyek vannak itt Szigethalmon, amelyek kielégítik egy felnőtt ember igényeit. Azóta is ezen gondolkodom. Nem látok fejlődést. Persze mindenki a saját igényeinek megfelelően látja a várost, amellyel nincs is gond, de egy pillanatra nézzünk ki a kis dobozunkból és próbáljuk meglátni más ember szükségleteit. Gondolkodjunk el, hogy ha végre fejlődne a város, akkor mely dolgokra hatna pozitívan. Mondjuk a gazdaságra? Az itt élők átlagos életkorára?

Halmer – Egy szigethalmi lakos

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!