Miért kell a tanárok helyzetét rendezni?

Ez a cikk nem az igazságot, a valóságot, vagy egyéb magasztos dolgot, csak a szerző véleményét tartalmazza

Pillanatnyilag a tanárok fizetése szégyenletes. A politikusok szégyelljék magukat miatta, ne a tanárok. Nem mostanában jártam iskolába. A tanárok fizetése akkor is kritikán aluli volt, azonban cserébe nem kellett nagyon sokat dolgozni.

A helyzet azóta sokat változott. A diákoknak mostanság 4-ig az iskolában kell lenni. Ebből adódik, hogy a tanároknak is.

Mivel egyre kevesebb a tanár, egyre több a helyettesítés. Ez növeli a tanárok terhelését (és motivációját a karrier váltásra), valamint csökkenti az oltatás színvonalát.

A tanároknak komoly hatalma van a diákok felett. Egy-egy rossz jeggyel megnehezíti vagy ellehetetleníti a tanuló továbbtanulási lehetőségét. Ez fordítva is igaz, ha egy kevésbé felkészült diák kap a megérdemeltnél jobb érdemjegyet, akkor elveheti a lehetőséget egy olyan diáktól, akinek lenne esélye a továbbtanulásban.

A tanároknak nincs hatalma a diákok felett. Amikor én voltam iskolás, akkor ha egy diákkal a tanárok nem tudtak mit kezdeni, akkor hívták X vagy Y tanár urat, akik simán lepofozták azokat, akik másból nem értettek. Ezt már ők is azért tehették meg, mert ’56-ban “állást foglaltak”. X tanár úr elmondása szerint: Egymás mellett harcoltunk. Belőlem hőst csináltak. Y tanár úrból gazembert.
Ma a tanárnak nincs eszköze, ha a diákot nem érdekli az intő, a beírás, a leszidás.

Az oktatás színvonalának emelése pár éven belül (amikor a jobban képzett diákok kilépnek a munkaerőpiacra) az ország életszínvonalának emelkedését jelentené, hiszen a jobban képzett munkavállalók nagyobb hozzáadott értéket képesek előállítani.

Mit kéne tenni?

Első körben a tanárok fizetését kell (kellene?) drasztikusan megemelni. A drasztikus alatt azt értem, hogy a tanárok fizetése legyen kiemelkedő. Egy-egy tanári pozícióra legyen rengeteg jó jelentkező, akik közül lehet válogatni, hogy az adott tanári munkaközösségbe melyik jelölt illik a legjobban.

A tanárok tekintélyét helyre kéne állítani:

Ha egy tanár rosszat mond a tanulóról, akkor a szülők vegyék komolyan. A tanárok a legyenek a társadalmi elit tagjai. Ha egy tanár az utcán (online térben, bárhol) mond valamit, azt mindenki vegye komolyan épp úgy, mint a XX. század elején.

A munkaterhelést vissza kéne állítani a korábbi szintre, hogy a tanároknak legyen ideje (és motivációja), hogy képezzék magukat, az általuk tanított tudomány legfrissebb eredményeit, a leghatékonyabb módon tudják átadni a tanítványoknak.

Nagyon kemény premizálást vezetnék be (a magas alapfizetésen felül), ha egy tanár (vagy tanári kar):

  • Országos tanulmányi versenyen eredményes tanulót vagy csapatot indít
  • Ha a központi felmérőkön az iskola tanulói kiemelkedően teljesítenek
  • Ha a központi felmérőkön egy-egy osztály nagy javulást mutat fel
  • Ha a problémás tanulókat eredményesen tanítják
  • És még legalább száz (vagy több) hasonló feltétel

A tanárképzésbe belépőket nagyon komoly pszichológiai vizsgálatnak vetném alá, az alkalmatlanok kizárása és a pályaelhagyás minimalizálása érdekében.
A tanárképzésben már a képzés alatt ösztöndíj rendszert üzemeltetnék. A legjobbaknak ne legyen anyagi megterhelés a képzés. Az alacsonyabb jövedelműeknek egyenesen kitörési lehetőséget jelentsen, ha tanári pályára lépnek. A továbbtanulás döntése valahogy úgy nézzen ki: Ha nem vesznek fel tanárnak, megyek ügyvédnek vagy orvosnak.

A távoktatási lehetőségek alapos kiaknázásával a képzés színvonala tovább emelhető, minden témát az a tanár oktathat, aki a legjobban tudja átadni az adott tudást. A távoktatás letombolja ez ügyben a távolságokat.

Az iskolák költségvetését is rendezni kell tenni. A szemléltető eszközök, kopó-fogyó eszközök az épületek állapota legyen méltó a tanítás és a tanulás fontosságához.

A feladatmegosztást a KLIK és az iskolák között ne a politika, hanem szakmai konszenzus határozza meg.

A tananyag

A tananyag sok száz év hagyományai alapján áll össze, azonban hiányolok belőle néhány konkrét jól használható tudáshalmazt:

A “tudományos” képzés mellet a praktikus ismeretek átadását nagyon hiányolom. Például egy frissen érettségizett munkavállaló el tud-e olvasni, tud-e értelmezni egy szerződést? Tudja-e értelmezni a közüzemi (víz-gáz-villany….) számlát?

A szerződések esetén jelentős felelőssége van a jogi környezetnek is, hiszen a 200 000 oldalnyi törvényt – ami minden magyar emberre vonatkozik – szerintem kevés ember tudja fejből felmondani, még az ügyvédeket és bírókat is ide értve.

Egy középiskolát végzett fiatal el tudja-e dönteni, hogy mikor érdemes egy beruházást (hűtő, autó, lakás…) hitelből megvalósítani, vagy mikor érdemesebb elhalasztani és megtakarításból megoldani, illetve a két út milyen kombinációja az optimális egy-egy élethelyzetben.

Manapság az érettségiről egy Radnóti összessel zavarják haza, ha valaki nem tudja, hogy ki  írta, hogy “Csak az ész, csak az ész tudja a drót feszülését”, de a fentebb említett ismeretek, készségek teljesen hiányoznak a tananyagból.

A történelem oktatást teljes mértékben az évszámokra fűzik fel. Véleményem szerint a történekemben az évszámok esetlegesek. Folyamatok vannak, amit nem tanítanak.

1848-49-es forradalomról azt tanítják, hogy kinyomtatták a 12 pontot, Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, majd Pákozdtól futott Jellasics gyáva seregével. Arról jóval kevesebb szó esik, hogy miért alakult ki a helyzet, ami a fegyveres konfliktushoz vezetett. Miért avatkozott be a cár? Ráadásul a március 15-i eseményekről tanított időrend nem történelmi munkából, hanem egy irodalmi műből származik. (Legalább is ahogy mi tanultuk). A valós események kevésbé  frappánsak, inkább esetlegesek, néha viccesek vagy nevetségesek voltak.

Szerintem a többi történelmi esemény tananyaga is megérne egy ellenőrzést, hogy mennyire irodalmi (esetleg propaganda) termék és mennyire felel meg a valóságnak.

Annak idején (igen nem ma volt) a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról azt tanultuk, hogy úgy kezdődött, hogy Lenin átment a  Szmolníjba (miért?). Arról nem volt szó, hogy mi az a Szmolníj (lányiskola), illetve az aktuális ismereteink szerint Lenin nem is volt se Moszkvában, se Péterváron. Most csak feltételezem, hogy a több történelmi eseménynél is előfordulhat, hogy a tanított verzió nem teljesen fedi az eseményről fennmaradt dokumentumok által valószínűsíthető eseményeket.

A kötelező olvasmányokról írtak eleget mások, illetve én is korábban. Az helyzet ismert.

 

A gyorsan összeszedett szösszenetből is látszik, hogy nem csak a tanároknak fizetését kéne rendezni, hanem ennél sokkal mélyebbek a problémák. Ha a társadalom kiáll a tanárok mellett talán elindul néhány folyamat jó irányba.

 

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!