A Néprádió

A rádió eleje

A Gazda már megint velem íratja meg, hogy mit csinált a rádióval.

A Gazda előszedte a Néprádióját (Orion 115 A), letakarította az asztalt, bevilágította, minket elzavart a sarokba.

Na de a történetet a közepén kezdtem. Amikor még volt Puskás börze, a Gazda vett egy Néprádiót. Már régóta nagy álma volt, mégis csak egy ikonikus darab, rengeteg készült belőle, sok meg is maradt a történelem viharában. Szóval a Gyáli úton a „csukott bútorszállító” mellett árultak két szép Néprádiót. Az áruk sem volt egetverő, a Gazda és a Gazdasszony összedugta a fejét és megvették. Hozták haza vigyorogva: Van Néprádió.

Egy darabig a Rádiótechnika újságokat támasztotta, később lekerült onnan, de akkor nem történt más. Most esett szombaton az eső. A Gazda nekiállt fényképezni, szétszedni, végigmérni.

A rádió eleje

A Néprádióról és belőle is mindent kispóroltak, amit lehetett. A skálát is.

Nézem, hogy mindig a skálaizzókkal kezdi a rendbetételt. Most nem vette elő a skálaizzós dobozt. Szóljak neki? Most biztosan másképp kezdi a feladatot. Az asztalra teszi a rádiót. Nem hogy skálavilágítás, de skála sincsen rajta. Összesen két gomb. A bal oldali a hangerőt szabályozza és intézi a ki/be kapcsolást, a jobb oldalival az állomások között lehet átkapcsolni. Ennek az olcsó gyárthatóságon és karbantarthatóságon kívül határozott előnye volt az egyszerű kezelés. Ne feledjük el, hogy az ötvenes évek elején a rádió még luxuscikknek és korszerű technikának számított. Sok helyen még elektromosság sem volt.

A rádiót megfordítva látható, hogy a hátlapja meglepően szép állapotban maradt meg. Az aranyozott felíratok nincsenek megkopva, mindenhol jól olvashatóak, a paundekli nem deformálódott el.

A felíratok a szokásosak. A megszokott érintésvédelmi figyelmeztetés, hogy 220V-ra van beállítva a feszültségválasztó, a típusszám, a gyártási szám, a csövezés és az egyetlen antenna csatlakozó kapott itt helyet. Egy gyakori korabeli átalakítás volt, hogy kivezették a gramophon csatlakozót is (a végerősítő bemenetét).

A készülék tetején jól látszanak a virágcserép vagy virágváza nyomai. Sajnos abban az időben szokás volt virágot tartani a rádiókon, ami a lakkozást vagy politúrt tönkretette.

.

Ennél a darabnál még a filcek is megvannak a gombok alatt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hátlapot levéve is látszik, hogy nem egy komplikált szerkezet, bár a manapság szokásos az “egy szilícium lapon minden” megoldástól messze van

A gyártási szám is olvasható. (Azért a színtelítettséggel kellett játszani)

A készülék 220 vagy 110 voltos váltakozó feszültségű hálózatról működik. A 115 U egyen feszültségről is elmegy.

Az elektroncsöveken a helyen tartó gallér nem szokott meglenni. Az első csőcserénél el szokott veszni. Itt megvan.

Alulról látszik, hogy már javították. Az a kék kondenzátor később került bele

A Gazda a fotózás után megpróbálta a készüléket bekapcsolni. Az első meglepetés az volt, hogy a hangerőszabályzóba épített kapcsoló nem működik. Egy gyors szemrevételezés megnyugtatta, hogy a kapcsoló át van kötve, tehát a készüléknek működni kéne, de nem teszi, a csövek sem nem fűtenek fel. Néhány feszültségmérés arra utal, hogy a beépített trafó szakadt, mert csak a hálózati feszültséget lehet mérni. Az összes többi hiányzik. Mivel a tervezéskor az egyszerűségre törekedtek autótrafó van benne, tehát nincs külön primer és szekunder tekercselés, hanem csak egy. Éppen ezért a trafó szokatlanul kicsi lehet. Sajnos ebben az állapotban további méréseket nem igazán érdemes végezni, ezért a Gazda összerakta és visszatette a helyére. Olyan szomorú volt, hogy hiába bújtam oda mellé, még az sem vidította fel. Végül megbeszéltük, hogy ez egy szépen megmaradt készülék. Megtartja ebben az állapotban és vesz egy másikat, ami működik, vagy működésre bírható.A Gazdát ismerve ez megint nem mostanában lesz.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!