Hogy kezdett a Gazda gyűjteni?

Csibész fiatalon. Ekkor még nem ismertük egymást

Itt vagyok én Csibész Kutya fiatalon. A vezérség terheibe azóta beleőszültem

Mindig Zorró írja a cikkeket. Ma belázadt és rám hagyta a dicső feladatot. Ez a vezéri szerepkörrel nehezen összeegyezhető. A fél szememet rajta kell tartanom, mert mindig butaságokat csinál. Most is el lopott egy sütit az asztalról, ha nem szólok rá egyedül eszi meg.

A kezdetek

Sok sok kutyaöltővel ezelőtt (Az emberek ezt úgy mondanák, hogy az 1980-as évek elején), egy szép pénteki napon Gazda apja hazahozott két Terta 325-öst. A régebbi kivitelt, ahol a varázsszem még a skála mögött volt. Az egyik működött, a másik nem. A hét végén addig vacakoltak a két készülékkel, hogy vasárnap estére mindkettő működött. A megjavított lett a Gazda apjának a műhelyrádiója, a mintának használtat visszakapta a gazdája. Nagy élmény volt ez egy általános iskolás srácnak. Ekkor már régen nem volt kérdés, hogy elektronikai műszerésznek fog tanulni. Büszke volt magára fenemód.

Az Annus néni-féle rádió is valahogy így néz ki A kép forrása Sík Béla

Az Annus néni féle rádió is valahogy így néz ki
A kép forrása Sík Béla

A diák évek

A dologról természetesen értesültek a rokonok, szomszédok és barátok is. Lassan elkezdték felajánlani, az elavult, megunt elromlott rádióikat. Annus néni felajánlotta az Orion 779-esét. Ez egy igazi nagyszuper készülék 1949-ből. Mivel elsősorban exportra készült ritkaság is. A rádióban a forrasztások szinte teljesen elporladtak. A forrasztót kézzel el lehetett morzsolni. Némi javítgatás után gyönyörű hangja lett.

Nem sokkal ezután a Gazda húgának a madarai megszaporodtak. A szaporulatból két madarat a Gazda Zoli barátjának adott. Zoli nagymamája pedig a Gazdának adta az Orion 366-osát, amelyet 1943-tól gyártottak. A készüléknek több különlegessége is van. A sasszén és a csöveken is rajta van a bolt pecsétje ahol vették (sajnos nem minden cső van meg, van amelyik eltört).

Egy igazán érdekes készülék

Egy igazán érdekes készülék

A skálamechanikája egy sárgarézből kialakított mestermunka. Érdekes módon a neten nem lehetett fellelni olyan képet, amelyen a készüléknek ezt a részét mutatják be (Na intézkedem, hogy a gazda csináljon ilyen képet, ha már vezér vagyok). Abban, az időben, amiről a sláger azt mondja, hogy „Havi 200 pengő fixszel ma egy ember könnyen viccel” a készülék ára 530 pengő volt, más forrás szerint 507 pengő, de mindkét ár azt mutatja, hogy egy ilyen készülék komoly családi beruházás lehetett.

A doboz felújítása egy idős asztalos úr utolsó munkája volt.

Az elektromos része szinte tökéletes állapotban volt. Minimális beállításokkal gyönyörűen működött. Sajnos a Gazda egyszer valamit elkötött benne. Azóta nem szól, ő meg nem mer hozzá nyúlni (A többit persze javítgatja). Ezért hosszas megfontolás után elvitte az Öreg Rádiók Kiállítására, hogy pár évnyi kiállítási lehetőségért Sándor hátha megkeresi a hibát.

Rögtön az elsők között adódott valahonnan egy Telefunken Mesterszuper készülék, ami 1936-os kiadású. Sajnos a hangszórója és a kimenő trafója hiányzik, de a többi része üzemképes. Ezt egy másik készülék hangszórójával sikerült ellenőrizni.

Lehet, hogy ez volt az első rádió, amit a Gazda rendbe tett

Lehet, hogy ez volt az első rádió, amit a Gazda rendbe tett?

Abban az időben a másik jelentős beszerzési lehetőség a lomtalanítások látogatása volt. Akkor még nem voltak „hivatásos lomisok”, nyugodtan lehetett a kitett kupacokat lefölözni. Külön pozitívum volt, hogy ezeket a készülékeket akkortájt selejtezték. Így 1986-ra összejött egy lakótelepi lakásban harminc valahány készülék. Mivel a következő években nem számított arra, hogy sok ideje lesz a rádiókra, csak a kedvencek maradtak otthon, a többi ment a nagymama padlására. Ebben a történetben nem az a csodálatos, hogy össze tudott gyűjteni több, mint 30 rádiót, hanem az, hogy ezt a családja elviselte egy lakótelepi lakásban. Bizony kevés olyan hely volt, ahol nem rádió volt. (Egy ilyen cikk kereteibe nem is fér bele minden készülék ismertetése)

Napjainkban

Egy március 15-én vadonatúj farmerben mászott be egy konténerbe érte

Egy március 15-én vadonatúj farmerben mászott be egy konténerbe érte

Ez így is maradt egészen a 2006 környékéig, amikor a Gazda agya megint kezdett elborulni. Néhány rádiót visszahozott a padlásról (bár Nagymama ezt már nem élhette meg), elkezdte őket megint rendbe rakni.

Az, hogy az első rádiót sikerült a 80-as években rendbe tenni (több szerencsével, mint ésszel) a Gazda egész életét meghatározta, mert azok alatt a hosszú évek alatt is rádió gyűjtőnek vallotta magát, amikor egész mással foglalkozott.

A lakásban most nincs annyira sok készülék (igaz néhánynak már kinézte a helyét), szinte csak azok vannak, amit a kiállításon bemutatott. Most kezdheti az egész gyűjtést előröl. A szemlélete egészen más. Diák korában minden sorozatból egyet tartott meg. Most komplett sorozatokat szeretne összegyűjteni.

Na azért nem így

Na azért nem így

A Gazda nem győz köszönetet mondani a feleségének, hogy támogatja a rádiókkal való vacakolásban. Nekünk is lehetne hálás. Amikor rádiózik akkor nem a mi fülünket vakarja, nem minket sétáltat, tehát mi is komoly áldozatokkal támogatjuk. Arról nem is beszélve, hogy ott figyelünk a lába mellet, amikor szerel (még a végén megint elront valamit, ha nem szólunk).  Azt azonban el kell ismerni, hogy amikor tud, minket is bevon a tevékenységébe. Voltunk kiállításon, börzén ahol az összes kóbor fülvakarást begyűjtöttük. Így a Gazda agybaja nekünk is hozott örömet.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!