Hogy kezdett a Gazda gyűjteni?

Mindig Zorró írja a cikkeket. Ma belázadt és rám hagyta a dicső feladatot. Ez a vezéri szerepkörrel nehezen összeegyezhető. A fél szememet rajta kell tartanom, mert mindig butaságokat csinál. Most is el lopott egy sütit az asztalról, ha nem szólok rá egyedül eszi meg.
A kezdetek
Sok sok kutyaöltővel ezelőtt (Az emberek ezt úgy mondanák, hogy az 1980-as évek elején), egy szép pénteki napon Gazda apja hazahozott két Terta 325-öst. A régebbi kivitelt, ahol a varázsszem még a skála mögött volt. Az egyik működött, a másik nem. A hét végén addig vacakoltak a két készülékkel, hogy vasárnap estére mindkettő működött. A megjavított lett a Gazda apjának a műhelyrádiója, a mintának használtat visszakapta a gazdája. Nagy élmény volt ez egy általános iskolás srácnak. Ekkor már régen nem volt kérdés, hogy elektronikai műszerésznek fog tanulni. Büszke volt magára fenemód.

Az Annus néni féle rádió is valahogy így néz ki
A kép forrása Sík Béla
A diák évek
A dologról természetesen értesültek a rokonok, szomszédok és barátok is. Lassan elkezdték felajánlani, az elavult, megunt elromlott rádióikat. Annus néni felajánlotta az Orion 779-esét. Ez egy igazi nagyszuper készülék 1949-ből. Mivel elsősorban exportra készült ritkaság is. A rádióban a forrasztások szinte teljesen elporladtak. A forrasztót kézzel el lehetett morzsolni. Némi javítgatás után gyönyörű hangja lett.
Nem sokkal ezután a Gazda húgának a madarai megszaporodtak. A szaporulatból két madarat a Gazda Zoli barátjának adott. Zoli nagymamája pedig a Gazdának adta az Orion 366-osát, amelyet 1943-tól gyártottak. A készüléknek több különlegessége is van. A sasszén és a csöveken is rajta van a bolt pecsétje ahol vették (sajnos nem minden cső van meg, van amelyik eltört).

Egy igazán érdekes készülék
A skálamechanikája egy sárgarézből kialakított mestermunka. Érdekes módon a neten nem lehetett fellelni olyan képet, amelyen a készüléknek ezt a részét mutatják be (Na intézkedem, hogy a gazda csináljon ilyen képet, ha már vezér vagyok). Abban, az időben, amiről a sláger azt mondja, hogy „Havi 200 pengő fixszel ma egy ember könnyen viccel” a készülék ára 530 pengő volt, más forrás szerint 507 pengő, de mindkét ár azt mutatja, hogy egy ilyen készülék komoly családi beruházás lehetett.
A doboz felújítása egy idős asztalos úr utolsó munkája volt.
Az elektromos része szinte tökéletes állapotban volt. Minimális beállításokkal gyönyörűen működött. Sajnos a Gazda egyszer valamit elkötött benne. Azóta nem szól, ő meg nem mer hozzá nyúlni (A többit persze javítgatja). Ezért hosszas megfontolás után elvitte az Öreg Rádiók Kiállítására, hogy pár évnyi kiállítási lehetőségért Sándor hátha megkeresi a hibát.
Rögtön az elsők között adódott valahonnan egy Telefunken Mesterszuper készülék, ami 1936-os kiadású. Sajnos a hangszórója és a kimenő trafója hiányzik, de a többi része üzemképes. Ezt egy másik készülék hangszórójával sikerült ellenőrizni.

Lehet, hogy ez volt az első rádió, amit a Gazda rendbe tett?
Abban az időben a másik jelentős beszerzési lehetőség a lomtalanítások látogatása volt. Akkor még nem voltak „hivatásos lomisok”, nyugodtan lehetett a kitett kupacokat lefölözni. Külön pozitívum volt, hogy ezeket a készülékeket akkortájt selejtezték. Így 1986-ra összejött egy lakótelepi lakásban harminc valahány készülék. Mivel a következő években nem számított arra, hogy sok ideje lesz a rádiókra, csak a kedvencek maradtak otthon, a többi ment a nagymama padlására. Ebben a történetben nem az a csodálatos, hogy össze tudott gyűjteni több, mint 30 rádiót, hanem az, hogy ezt a családja elviselte egy lakótelepi lakásban. Bizony kevés olyan hely volt, ahol nem rádió volt. (Egy ilyen cikk kereteibe nem is fér bele minden készülék ismertetése)
Napjainkban
Ez így is maradt egészen a 2006 környékéig, amikor a Gazda agya megint kezdett elborulni. Néhány rádiót visszahozott a padlásról (bár Nagymama ezt már nem élhette meg), elkezdte őket megint rendbe rakni.
Az, hogy az első rádiót sikerült a 80-as években rendbe tenni (több szerencsével, mint ésszel) a Gazda egész életét meghatározta, mert azok alatt a hosszú évek alatt is rádió gyűjtőnek vallotta magát, amikor egész mással foglalkozott.
A lakásban most nincs annyira sok készülék (igaz néhánynak már kinézte a helyét), szinte csak azok vannak, amit a kiállításon bemutatott. Most kezdheti az egész gyűjtést előröl. A szemlélete egészen más. Diák korában minden sorozatból egyet tartott meg. Most komplett sorozatokat szeretne összegyűjteni.
A Gazda nem győz köszönetet mondani a feleségének, hogy támogatja a rádiókkal való vacakolásban. Nekünk is lehetne hálás. Amikor rádiózik akkor nem a mi fülünket vakarja, nem minket sétáltat, tehát mi is komoly áldozatokkal támogatjuk. Arról nem is beszélve, hogy ott figyelünk a lába mellet, amikor szerel (még a végén megint elront valamit, ha nem szólunk). Azt azonban el kell ismerni, hogy amikor tud, minket is bevon a tevékenységébe. Voltunk kiállításon, börzén ahol az összes kóbor fülvakarást begyűjtöttük. Így a Gazda agybaja nekünk is hozott örömet.
Szólj hozzá!
Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!