A néprádió ötlete  Joseph Goebbels irodájából származik. A az alapötlet  lényege, hogy gyártsanak egy olcsó rádiót, amit sokan megengedhetnek maguknak  és elsősorban a kormány propaganda adásainak vételére alkalmas, majd támogatott áron hozzák forgalomba. Az eredeti német modellt 1933-ban mutatták be. A készülék egy egyszerű audion kapcsolás volt. Ezzel két célt értek el egyszerre:

• Nem volt képes a távolabbi adók vételére (Például BBC)
• Egyszerű és olcsón gyártható

Az audion kapcsolás egy elektroncsővel (eredetileg triódával) oldja meg a demodulálást és a hangfrekvenciás erősítést, oly módon, hogy az elektroncső rácsa nem kap előfeszültséget.

A rádiót az évek során többféle kivitelben gyártották.

Horty néprádió

 

A „Horty néprádió” a német néprádió (Volksempfänger ) egy variánsának tekinthető. A hatóságilag szabott nyomott ár miatt ebből csak kevés példány készült és még kevesebb maradt fent. A gyűjtemények megbecsült darabja lett.

Rákosi néprádió

A háború végeztével ismét felmerült a néprádió ötlete. Ekkor már az audion nem volt elfogadható technika. Egy kisszuper készülék lett az új (Rákosi) néprádió. A tervezésnél az az elv érvényesült, hogy a be nem épített alkatrész nem romlik el, és nem kerül pénzbe. Amikor a tervek elkészültek, három cég kezdte meg a gyártást:

• Orion
• Phillips
• Telefunken

Mivel a gyártást a háború után kezdték meg, nem meglepő, hogy hosszabb ideig csak az Orion gyártotta. Az egyéb gyártóktól származó készülékek meglehetősen ritkák, de Orion készülékek a mai napig fellelhetőek.

A készülék emblematikus tulajdonsága, hogy a venni kívánt állomások fixen vannak hangolva és egy három állású kapcsolóval választható a Kossuth-Petőfi-Helyi adó A helyi adóra a készüléket a vásárláskor egy szerelő hangolta be (még nem láttam olyan készüléket, amin a helyi adó be lett volna állítva).

A kapcsolós megoldásnak valószínűleg több oka volt:

• Jóval olcsóbb, mint a forgókondenzátor, ami egy finommechanikai műremek
• Egyszerűbb kezelés
• Csak a hatóság által kívánatos adók vételére alkalmas

Az utolsó pont nyomta valószínűleg a legkevesebbet a latban, mivel nem emlékszem olyanra, hogy a Kossuth, Petőfi és 3. műsor (ma Bartók) hármason kívül mást is hallgattunk volna. A sokat emlegetett Szabad Európa pedig csak rövidhullámon volt fogható, a Néprádió pedig kizárólag középhullámot fogott.

Az egyszerű kezelés magáért beszél. Nem kell az adókat keresgélni, egy kapcsolás és megvan. A nagyszüleim mindig mérgesek voltak, amikor eltekertem a rádiójukat a Kossutról, mert nagyon nehezen tudták visszaállítani.

Egy kapcsoló és hat (a plusz igazából csak négy) tekercs jelentősen olcsóbb volt, mint egy forgókondenzátor és egy skálamechanika, még akkor is, ha olyan egyszerűen van megoldva, mint a Népszuperben.

Annyira jól sikerült a rádió, hogy több folyamatosan hangolható verzió is készült belőle,  a 130A és 140A is egy variánsnak tekinthető (A 140A már rövidhullámú állomások vételére is alkalmas volt)

A  Népszuper (Phillips is gyártotta) a Néprádió megvalósítására tett próbálkozásnak tekinthető, de sokkal igényesebb kapcsolás annál.

A Néprádió helyét a háztartásokban talán a szintén jellegzetes Szokol zsebrádió (na jó kabátzseb rádió) vette át.

A képek Sík Béla gyűjteményéből valóak. Köszönet érte

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!