A rádió gyűjtés egy hobbi, más vélemények szerint elmeállapot. Mint minden hasonló ez is a múlt egy kis szeletének megőrzéséről szól.

A magyar rádiógyártás hozzávetőleg 100 éve az első világháború idején kezdődött katonai készülékekkel. Az elektroncsöves rádiókat Magyarországon az 1970-es évek elejééig gyártották. A két világháború között az összes jelentősebb rádiógyártó jelen volt. Az Orion a világ rádiógyártásának igen jelentős részét jelentette.

A készülékek rádiócsővel működtek – az első tranzisztort csak 1947 decemberében hozták létre – ami igen jelentős áramfogyasztást és melegedést jelentett.

Az elektroncsövek működése alapjaiban tér el a félvezetőkétől, bár a FET tranzisztorokkal igen sok a hasonlóság.

 

 

Amíg egy egyszerű zsebrádió legalább 7-9 tranzisztor felhasználásával készült, az 1940-es 50-es években a néprádió „3+1 csöves” volt. Ez azt jelenti, hogy a rádióvevő 3 csővel működött, valamit volt benne egy egyenirányító cső (duoda).

Az elektroncsövek a félvezetők mai árához képest meglehetősen drágák voltak. A nagy teljesítményű luxus készülékek is csak legfeljebb 10 elektroncsőből épültek fel (természetesen voltak egyedi vagy kis szériás készülékek sokkal több csővel is).

Az elektroncsövek készítésekor már felfedezhetjük azt a szemléletet, ami az 1940-es évek végén az integrált áramkörök kifejlesztéséhez vezetett. Az egy-egy burába általában több elektroncsövet helyetek el. Ezzel a készülékek méretét és árát meredeken lehetett csökkenteni. Az 1949-es Rádió évkönyv egy olyan elektroncsövet mutatott be, amelynek burájára gőzöléssel vitték fel a működéséhez szükséges egyéb áramköri elemeket.

Ezeket a rádiókat még kézi munkával, gondos odafigyeléssel rakták össze a gyárakban, A dobozuk politúrozott (később lakkozott) fából készült, bútorszerű kialakítással. Ez a már említett Néprádió esetén is fellelhető. A készülék tervezésekor az volt a szempont, hogy a lehető legkevesebb alkatrészből álljon, a lehető legolcsóbban legyen gyártható. Az alap kivitel három középhullámú állomás vételére volt alkalmas egy kapcsoló segítségével. Ezt az alapkapcsolást a későbbiekben többször felhasználták a Népszupernél még csak a folyamatos hangolás és a skála volt az újítás, azonban az Orion 140A már rövidhullám vételére is alkalmas volt.

Az 1950-es évek végéig a rádiózás a csúcstechnológiát jelentette az információ továbbításban. Az egészen másról elhíresült 1956-os évben Magyarországon is megjelent a televíziózás. Ettől függetlenül minden lakásban megtalálható volt a rádió is.

Az 1970-es 80-as évek során rengeteg régi csöves készüléket szedtek szét és a hangszórójukból hangfalakat barkácsoltak.

Sajnos az évek a beépített alkatrészeket sem kímélték. Az ellenállások és kondenzátorok értéke megváltozott, ezért az egyes fokozatok munkapontja a fellelt állapotban a legritkább esetben van a gyári érték közelében.

Az 1940-50-es években készült ellenállások és kondenzátorok névleges tűrése 10% és 20% volt (manapság az általánosan elvárt tűrés az 5%)

A gyűjtők közül sokan vállalják, hogy az érdeklődőknek bemutatják a gyűjteményük legszebb darabjait. Vannak gyűjtők, akik magányosan űzik e tevékenységet.

Az elektronikai felújításon kívül gyakran a famunka is komoly feladat. Sokan mást bíznak meg a dobozok felújításával. Ez sokszor a hiányzó fa részek pótlását, a furnér felújítását újra politúrozást jelent. Gyakran felmerül, hogy a viseletes fellelt állapot, vagy a felújított ér-e többet. Erre minden gyűjtő saját választ ad. Az erősen leamortizált dobozok felújításakor az egyetlen kérdés, hogy az adott készülék a gyűjtőnek megéri-e a költségeket.

Sokszor a gyűjtemény egy-egy darabja komoly érzelmi értékkel is bír.  Ilyen például az én gyűjteményemben az a rádió, amit Zoli barátom nagymamájától kaptam. vagy az Orion 779-es, ami Annus néni ajándéka. Sajnos a korabeli forrasztástechnika hiányosságai miatt a forrasztások egymás után porladnak el, de szerintem 1949-ben nem gondolták, hogy több mint 61 év után még üzemképes lesz.

Ezekben a készülékekben gyakran meglepő megoldásokkal lehet találkozni. Ezek egy része a maximalizmusra egy másik része a spórolásra vezethető vissza, de hobbiként szemlélve mindkettő igen érdekes lehet.

A cikk olvasásakor felmerül a jogos kérdés, hogy miért nem a saját készülékeim képeivel illusztráltam. A válasz egyszerű. Ezek a készülékeim a Régi Rádiók Kiállításán vannak bemutatásra kölcsönadva.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!