A Gazdasszony nem jön haza

Süti kutya vagyok még nem írtam nektek, sajnos most is nagyon szomorú okból teszem meg. Egy éve, amikor ide kerültem már tudtam, hogy a Gazdasszonyban valami nagyon gonosz sárkány van. Folyamatosan járt orvoshoz volt, hogy mindenféle lötyiket töltöttek az ereibe, volt, hogy kivágtak belőle egy darabot. Mindig összeszedte magát. Rövid megszakításokkal mindig dolgozott. Amikor már gyenge volt, a munkatársai javasolták, hogy itthonról dolgozzon. Ez nagyon jó volt. Van jobb, mint amikor egy kutya egész nap a Gazdasszony lábánál szundikálhat? Ezt annyira szeretem, hogy az elmaradt séták sem érdekelnek.

A Gazdasszony egyre soványabb, egyre gyengébb lett. Ennek ellenére tette a dogát. Lassan egyre több dolgot csinált meg a Gazda idehaza. A munkatársai is felajánlották, hogy átvesznek tőle feladatokat, de ezt sose fogadta el.

A Gazdasszony küzdött a sárkánnyal. Keményen küzdött. Volt, amikor úgy nézett ki, hogy ő áll nyerésre.

Sajnos ő maradt alul.

Én nem sírok, hiszen rengeteg szép percet szereztünk egymásnak.

Nektek is biztos szerzett örömet, hiszen sokakat tanított angolra, vagy csak kedves volt vele a boltban. Részt vett a pár évente rendezett szemétszedéseken az erdőben.

Rendszeresen hordta Csibész és Zorró kutyát az iskolába. Még néha engem is pórázra fogott, nem kis része van abban, hogy oklevelem van az alapfokú engedelmességi tanfolyamról.

Elvitte a Gazdát valami távoli helyre, ahol megmutatta, hogy milyen szép helyen szerezte a diplomáját. Valami King’s College nevű gyönyörű helyen Cambridge-ben.

Ez hatalmas teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy Nagybátony Szorospatak városrészéről indult.

Gazdasszonyt Szigetvári Katalinnak hívták.

 Akire emlékeznek jó szívvel sose hal meg

 

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!