Kedves Judit

Lassan véget ér az első év, amit Szigethalmon vagyok. (Nem én vagyok itt egy éve, csak nyáron jöttem, csak az év ér véget.) Ha már az emberek olyan buták, hogy az évet nem az én születésemhez igazítják , hát kénytelen vagyok én alkalmazkodok hozzájuk (most az egyszer).

Na foglaljuk gyorsan össze mi történt velem mióta itt vagyok.

Amikor ide kerültem két nagyfülű haverom volt: Csibész és Zorró. Zorróval nagyon jól lehetett harcolni. Igazából nem nagyon törődött velem, de ha akartam, kiválóan lehetett vele szaladósat játszani. Zorrót egy nap a Gazda ölben vitte az autóba. Azóta se láttam. Csibésszel a kapcsolatom kevéssé harmonikus. Nem igazán értem, hogy a Gazdáknak mi baja van, ha Csibésszel játszom. A múltkor is, Csibész odalógott hozzám. Tök jó volt nézegetni egymást. Egyszercsak az egyszerűlélek kutya (Képzeld el Judit, ha a Gazda utasítja valamire egyből végre is hajtja. Ki hallott már ilyet, én erre nem lennék hajlandó.) Szóval nézegetjük egymást, erre fogja magát megrázza a fejét. A feje tetején ott a két leffentyű (a Gazdák ezt fülnek hívják), őszintén, te  nem vadásztad volna le? Én biztos, hogy levadásztam. Hatalmas buli lett belőle. A Gazdák engem gyorsan vittek a konyhába, Csibészt a fürdőszobába. Képzeljétek milyen ügyes voltam, mindkét mancsom egy-egy körmével átszúrtam azt az ócska fület (ha velem akar cicázni, hordjon erősebbet). A fürdőszoba pillanatok alatt hozta egy vágóhíd hangulatát. Több próbálkozás után a szomszéd ápolónő tudta a fület rendesen bekötni. Mit gondolsz, ilyen alapos munka után kaptam dicséretet? Jutalomfalatot? Elárulom, nem.

Nagyon vigyázok az élelmiszer-biztonságra. Többször hallottam a rádióból, hogy milyen veszélyesek a megromlott ételek. Ezért ha az asztalon marad bármi ehető, én azonnal intézkedem. Persze amilyen arany lélek vagyok nem csak a hús meg a tejtermék az én pályám. Különben is ezt a feladatot Zorrótól örököltem, meg kell felelni a magas elvárásoknak  A múltkor is a Garda kirak egy szelet kenyeret az asztalra, majd egyből fordul a szekrényhez, amiben a hideg lakik. Én azonnal tettem a dolgom, ettem a kenyeret. Szerinted megdicsért?

Valamikor a Gazdák rosszul csukták be a bejárati ajtót. Tettem a dolgom, slisszoltam kifele. Na ebben sem volt köszönet. Gondolod, hogy a Gazda tartott fölém esernyőt? (pedig esett rendesen) Elállta a szél útját? Mire megmozdult volna én már befelé szaladtam… Olyan ügyes voltam, hogy az eső és a szél ellenére a bundám még csak nedves sem lett.

Na mielőtt azt hiszed csak panaszkodok, tanultam én itt jó dolgokat is:

Az első helyen van a hasvakarás: Te az egy nagyszerű dolog: A Gazda megfog (vagy fölmászok az ölébe), hanyatt fekszem és ő meg vakarja a hasamat, a nyakamat az államat. Eleinte nem értettem, hogy mi ez, de higgyétek el, minden macskának ki kéne próbálnia.
Megtanultam programozni is. Ez úgy működik, hogy amikor a Gazda vagy a Gazdasszony ül a Nagy Képernyő előtt én a mellette levő székre fekszem. Időnként kiváló minőségű hátvakarások esnek le. Ha keveslem az ölükbe mászok. Cserébe csak okosan kell nézni amikor ilyeneket kérdeznek:

Ezzel a számlával mit csináljak?

Mi van ezzel a változóval, ott van, hogy az értéke 4, de hibaüzenetet ad, hogy “not definied”

nem sorolom fel, semmi értelemeset nem mondanak (mint, kaja, vakarás vagy hasonló)

Van olyan, hogy talpsimi. Na az valami különleges. Én széttárom az ujjaimat, a gazda meg simogatja. Ettől olyat kell dorombolni, hogy majd megfulladok.

Remélem a jövő év jobb lesz. Én szorgalmasan tanítom a Gazdákat, dehát egy kétlábútól olyan sokat nem lehet várni.

 

 

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!