Szerepcsere

Szájharmonika

A halott a bárpult mellett állt és harmonikázott. Igen ez egy halottól szokatlan dolog, de a helyzet határozottan így állt. Ott állt a bárpult mellett és szájharmonikázott. Ez nem volt mindig így. Ez a kocsmán is látszott. Amikor eső alkalommal belépett farmer nadrágban, kockás flanel ingben így szólt:

Engedjék meg, hogy előadjak néhány opuszt a repertoáromból.

Ekkor nem jutott tovább. Ekkora sértést itt még senki sem hallott, hogy opusz, meg repertoár…

Ami itt következett, azt ne részletezzük. Fél órán belül ott volt a készenléti rendőrség és a mentők. Ők már csak a súlyos sebesülteket találták a helyszínen. A kocsmáros csak másnap került elő, amikor felállították a bárpultot.

Marhák mi tartott eddig. Este nyitni kell. Azonnal csináljatok rendet.

SzájharmonikaEste ismét megjelent a kockás inges alak. Ismét engedélyt kért néhány opusz előadására. A közönség keze a zsebekben található késekre, botokra feszült, de az üres székek arra emlékeztették őket, hogy jobb tovább nem menni a nehezteléssel, mert az elmeháborodott nagyon erős.

Az előadás régi slágerekből állt. A szájharmonika hangját időnként énekléssel váltogatta. A slágerek hiába voltak lejárt szavatosságúak (már a közönség nagy részének a születésekor is), az előadást feszült figyelem kísérte.

A produkció végén sztepp lépésekkel ment körbe egy tálcával. Ebbe mindenki dobott egy kis pénzt. A záróösszeg nem volt különösen magas, de mit vár az ember, ha a közönség fele valamelyik közeli kórházban lábadozik?

Egy idő után a törzsvendégek lassan visszaszállingóztak. A zenei produkció hírére, a kezdésre általában telt ház volt a szórakozóhelyen. Ezért a csapos néha meghívta a művészt egy-egy rumra, egy szendvicsre.

Már a törzsvendégek sem kívánták a vérét (túlzottan féltették a saját csontjaik épségét). Ha a nevét kérdezték, mindig elütötte valamilyen tréfával. Lassan ráragadt a Füttyös név.

A múlt

Hogy került ő ide?

Egy jó nevű cég alkalmazottja volt. A vezetés tagja. Egy alkalommal nagyon drága öltönyt viselő emberek jelentek meg. Vételi ajánlatot tettek a cégre. Az ajánlott összeg nevetségesnek sem volt nevezhető. A tulajdonos legközelebb egy hét múlva járt az irodában. Begipszelt kézzel.

Öltönyös emberKérdezték:

  • Mi történt?
  • Elcsúsztam a jégen.
  • Júliusban?
  • Ha hinni lehet a naptárnak…

Másnap a céget megvették, az alkalmazottakat felkérték, hogy mondjanak fel. Ők nem akartak júliusban elcsúszni a jégen, aláírtak mindent.

A Halottnak akkor még volt neve, családja, szép háza. A következő év végéig vezetői életbiztosítása. Ennek összege fedezné a lakáshitelt és még némi tartalékot is biztosítana a családnak.

Először természetesen új munka után nézett, de egy két hét után mindig elküldték. Hosszú kezek utolérték.

Senki sem sejtette, hogy a népszerű Füttyös halálra ítélte önmagát. Ha az életbiztosítás nem fizet, akkor a családja mehet a híd alá, mert a bank eladja a lakásukat és ha kell a rendőrség szerez érvényt a bank akaratának. Munkát vállalni úgy tűnik nem tud, marad a halál.

Mint kiderült, meghalni sem olyan egyszerű, mint első ránézésre várnánk. Hiába ment el olyan vadászatra hajtónak, ahol előre szóltak, hogy a vadászok azért fizettek, hogy részegen lövöldözhessenek, hiába ment el kiégett padlást kitakarítani, gyűjtötte a kóbor kutyákat, hiába vállalt el minden veszélyes munkát egy karcolás nem sok annyit sem sikerült összeszednie,

Egy idő után költöztetéseket vállalt (szigorúan bejelentés nélkül). Jól megfizették, mert erős volt és szorgalmas. Este hiába zenélt a kocsmában zárásig, reggel mindig pontosan kezdett. Részegnek soha nem látták. A keresetének nagyobbik részét küldte haza a családjának.

Egy este egyik poharat ürítette a másik után. Ez egy idő után a játékán is meglátszott. Amikor ment körbe a tálcával csúnyán összeszólalkozott a Bicskással, aki kivételesen szabadlábon volt. Ezt nagyon nem kellet volna. A közeli híd kamerái, rögzítették, hogy Füttyös ment hazafelé, a híd közepe táján egy csuklyás alak kezében kés villan, nagy mozdulattal belevágja Füttyösbe és átlöki a korláton.

Sajnos a felvétel nagyon rossz minőségű. Füttyöst is csak a jellegzetes kabátról lehetett felismerni. Egy videómegosztóra felkerült egy autó fedélzeti kamerájának a kicsit jobb minőségű képe, de a résztvevők arca ezen sem azonosítható.

A Bicskást a rend őrei bevitték, kihallgatták, de a kocsma többi vendége illetve a biztonsági kamerák képe szerint az adott időben nem hagyta el a törzsasztalát. A szemtanúk szerint az idő nagy részében ezen asztal alatt tartózkodott.

A kocsmában a törzsvendégek örömére visszaállt a régi rend. Az újonnan oda szokott „ficsúrok” gyorsan elkoptak, maradtak a régi vendégek. Emiatt csak a kocsmáros morgott, mert ők sokkal többet fogyasztottak, mint a törzsvendégek, de bölcs emberként a néhány jól menő hónapot szerencsének tekintette és nem sokat búslakodott amiatt, hogy véget ért.

A Füttyös családja megkapta az életbiztosítást, bár volt egy kis vita, mert a holtest nem került elő.

A ház

 

A két kertész már hónapok óta a Vasút utcai ház kertjén dolgozott. A gyep talán a legszebb volt a városban. A konyhakert olyan volt, mint a képeskönyvben. Néha egy-egy kíváncsi járókelő megkérdezte, hogy nem műanyag díszlet-e. Nem az volt, hanem a szorgalom és a hozzáértés eleven szobra. Ez a kert látta el a tulajdonost és az elég jelentős számú alkalmazottat friss asztalra valókkal.

  • Tomi hallottál valamit a ház tulajdonosáról?
  • Valami Bill Eckersley-nek hívják. Állítólag angol. Még a főnök sem beszélt vele soha. Küldi a feladatokat e-mailben, és a csekket. Engem a többi nem érdekel.
  • Vajon miért ezen a lepukkant környéken vett házat?
  • Honnan tudjam? De az biztos, hogy mire kész lesz a felújítás ez lesz az egyik legszebb ház a városban. A famunkákhoz  Ukrajnából hozatott keményfát. A környék legügyesebb szakemberei a század eleji képek alapján próbálják helyre állítani a ház kinézetét.

Vitathatatlan, hogy Mr. Eckersley maximalista és szeszélyes. A kertnek mindig tipp-topnak kell lennie. A kertészek folyamatosan dolgoztak. A gyep, a bokrok a fák mindig úgy néztek ki, mint egy kertészeti könyv illusztrációja.
Az egész környék eléggé lerobbant, A közbiztonság messze van az elvárhatótól. Folyamatosan 2 biztonsági ember tart szolgálatot. A rendőrség kapott egy névtelen adományt, azóta a naponta megy arra rendőrjárőr.

Amikor megvette egy kés áráért az ingatlant, akkor a házon látszott, hogy valamikor egy jó módú családé lehetett, de azóta sok víz lefolyt az Amazonason. Eleinte nagyon döcögősen mentek a dolgok, a benyújtott tervek nem voltak elég modernek, vagy nem tartották meg a helységek eredeti hangulatát, vagy egyéb gondok voltak vele. Szerencsére egy jelentősebb adomány az Önkormányzat Gyermekeit Nyaraltató Alapítványnak a problémák nagy részét megoldotta.

A házon rengeteget dolgoztak, már évek óta nem lakták. Sok mindent megevett az idő vasfoga, Láthatóan néha fiatalok lógtak be bulizni. Amit az idő meghagyott, azt ők törték össze. Szorgos munkás kezek kitakarították, amit nem lehetett megmenteni, azt selejtezték, ami még használhatónak ítéltek azt gondosan elrakták, majd nekiláttak a helyreállítási munkáknak.

 

Az építkezés

Elindult az építkezés. Tömegesen jelentek meg a munkaügyi, balesetvédelmi, építésügyi és még ki tudja milyen hatóságok. Még az után is jogdíjat követeltek, hogy a munkások egy rádiót hallgattak… Hamarosan egy ügyvédi iroda csak ezekkel foglalkozott (Bill Eckersley többfelé építkezett). Bizony nem egyszer fordult elő, hogy két hivatal egymásnak ellentmondó szabályokkal, vagy jogértelmezéssel jelent meg egy-egy ellenőrzéskor. Ezeknek a kezelése komoly jogi és humán hozzáértés kívánt. Mikor kell a szabályokat betartani, mikor kell másik törvényre hivatkozni, mikor kell a jogon kívüli eszközöket használni. Az építkezés azért halad. Igaz ha nem a hivatalok, akkor a tulajdobos akadékoskodik. A múlt héten például leverette a csempét az egyik fürdőszobában és újra rakatta.

A május végi nagy zápor után le lett cserélve a tetőfedő csapat, mert kijelentették, hogy ekkora záporra nem lehet számítani, ettől a tető be is fog ázni. Az új társaság gyorsan megtalálta a hibát. Az orvosolása már több időbe és pénzbe került.

A részletek talán nem is érdekesek, a lényeg annyi, hogy az épület a belső munkálatoknál tart. A kert is egyre szebb (amikor a munkások éppen nem tapossák le valamiért). Van díszkert része, gyeppel és cserjékkel, gyönyörű dísz- és gyümölcsfákkal. Szerencsére néhány fa az eredetiek közül is menthető volt, ezek már 120 év körüli hatalmas matuzsálemek. Sajnos a többi sem a kor, hanem vandál kezek áldozata lett.
A konyhakert kialakítása már folyamatban van. A zöldségfélék, paradicsom, paprika már szépen terem, de még sok munka van a végleges kialakításig.

Bill Eckersley

Még a 20-as éveiben hagyta el az országot. Két év alatt bejárta Ausztriát, Kanadát, Vietnámot, Thaiföldet, végül Ausztráliában kötött ki. Ott lett állása szép családja, kutyája, macskája, és a kert végében lakott Sziszi a kígyó. Sziszi kedvéért a kert hátsó részét délután nem használták, olyankor az a kígyó területe volt. A vállalkozása pár év alatt nagyon felfutott Port Hedland közelében egy szép családi házban laktak. A ház a sajátjuk volt. Ezt arrafelé kevesen mondhatták el magukról. 2011-ben a család egy meghibásodott kamion miatt baleset áldozata lett. A hatóságok a kamionos cég járműveit megvizsgálták, és eljárást indítottak, a cégvezetők valamint   a sofőr olyan hosszú börtön büntetést kaptak, hogy várhatóan már nem szabadulnak, de halottakat ez nem hozza vissza.

A mikor Bill Eckersley született még más volt a neve, azonban valami adminisztrációs hiba miatt megmaradt az eredeti személyazonossága és az ausztrál is Bill Eckersley névvel. Így könnyen járhatta a világot és váltogathatva a személyazonosságait. Ezzel nem egy szabályt tudott megkerülni. Mivel a családja elvesztése miatt a munkába menekült Ausztrál vállalkozása egyre jobban ment.

Amikor meglátogatta szülőföldjét beugrott a kocsmába, ahol éppen Füttyös adta elő a műsorát. Egyből felismerte. A középiskolában ikrekként emlegették őket. Nem mintha vérrokonok lettek volna, de úgy hasonlítottak egymásra, mint az egypetéjű ikrek. Ezzel néha visszaéltek. Volt, hogy feleltek egymás helyett, volt, hogy randin helyettesítették egymást.

Azóta sok év telt el, de Bill szakálla és a frizura volt a legnagyobb különbség. A közönség ebből semmit sem vett észre, igaz Füttyös sem.

A találkozás

Bill elküldte az egyik emberét Füttyösért. Vasárnap egy erre a célra kivett szállodai szobában találkoztak. A személyzet meg volt győződve, hogy valami szerelmi légyott. Nem ábrándították ki őket.

Kettesben beszélgettek egész nap. A szobába rengeteg enni és innivalót rendeltek. Mindketten részletesen beszámoltak az életükről, mi történt amióta utoljára látták egymást, ki mit tud a közös ismerősökről. Lassan kelt fel a nap…

Majd Bill előjött a farbával:

Figyu: Úgy néz ki, hogy 1-1,5 éven belül meghalok. Végigjártam a világ jobb hírű specialistáit. Sajnos nem lehet vele mit kezdeni, a tüneteket tudják enyhíteni (egyenlőre erre sincs szükség), de oki kezelés nincsen. Örököseim nincsenek. Ha idegenre hagyom a vagyonomat az adók miatt a vállalkozásokat el kell adni, vagy fel kell számolni. Vedd át a helyemet. Lesz rá egy évünk, hogy megtanuld a szerepedet. Ha jól értem, neked sürgős, hogy meghalj. Ezt meg tudjuk oldani. Egy új zélandi artistacsapat itt vendégszerepel. Ők megoldják a dolgot. Utána nyugodtan dolgozhatunk.

Ez a beszélgetés vezetett a hídon történtekhez.

Az átváltozás

Füttyös elkezdett szakállat növeszteni, gyakorolta Bill beszédstílusát, mozgását, az ausztrál angolt (Valamennyire beszélt angolul, de csak úgy “Drakula módra“).

Tanulta Bill emberi kapcsolatait. Az Internetnek hála pár hónap után már magyar nyelvű tárgyalásokra el tudott menni Bill helyett. Fényképről megtanulta az arcokat, a neveket, mindenkinek a főbb adatait. Bill részletesen elmondta a korábbi megbeszéléseket.

Az első ilyen alkalom után megbeszélték, hogy nem gondolták, hogy a filmekből és regényekből ismerős szerepcsere ennyire megerőltető.

Mentek a hónapok Bill állapota szerencsére a vártnál jóval lassabban romlott.

A találkozás 2

A hídon történtek után közel egy évvel Füttyösnek sikerült megszerveznie, hogy találkozhasson a feleségével, akit még iskolás korában ismert meg.

Amikor a lakótelepen átadták az új házat egy folyosóra kerültek, így egy iskolába is jártak. A véletlen folytán ugyan abba az osztályba osztották őket. Az első tanítási napjukon napon a tanító néni bemutatta őket az osztálynak, majd megmutatott két szabad helyet, hogy válasszanak. Ugyan oda indultak. Eszter ökle ugyan abban a pillanatban csattant a fiú szemén, amikor a fiú öklét megérezte a sajátján. Mire a tanító néni közbelépett, már úgy néztek ki, hogy azonnal haza is zavarta őket.

A tanév hátralevő részében nagyon látványosan kerülték egymást. Amikor a középiskolai felvételi elkezdett szóba kerülni kiderült, hogy kiválóan kiegészítik egymást. Elkezdtek együtt készülni a dolgozatokra. Ettől mindkettőjük jegyei látványosan javultak. Lassan egyre gyakrabban lehetett egymás társaságában látni őket. A szorgos munka meghozta az eredményét. Mindkettőjüket felvették a szent Margitról elnevezett gimnáziumba. Itt találkoztak a későbbi Billel.

A középiskolás évek alatt szinte csak egymás társaságában lehetett őket látni. Minden buliban, csínyben benne voltak. Matekból kétszer annyit kellett tanulniuk, mint másoknak, mert egyszer petárdát tettek a tanárnő székének a lábai alá (a legendák szerint a szék alatt egy kisebb tócsa gyűlt össze). A tanárnő nem találta olyan viccesnek a dolgot, mint az osztály. Ennek ellenére matekból is minden év végén ötös került a bizonyítványukba. Igaz, ehhez az kellett, hogy a matekot messze ők ismerték a legjobban az iskolában. Az egyetemi tanulmányok alatt minimális energiával voltak kitűntek ebből a tantárgyból.

A közös tanulásból később közös programok udvarlás majd házasság lett. De most térjünk vissza a jelenbe.

A találkozás megszervezése nem volt egyszerű, mert tanúk nélkül kellett megoldani, és úgy, hogy az azóta is bizalmatlan biztosító társaság se fogjon gyanút.  A találkozás rövid volt. Füttyös köszönés helyett kapott két olyan pofont, hogy a dobhártyái tárgyalásokat folytattak a helycseréről, majd az özvegye elviharzott.

Mit is mondott volna? Az elmúlt időben nem volt, aki elvigye a kocsit a szerelőhöz?, Nem volt, aki kivigye a szemetet? Nem volt, akinek a vállán kisírja magát? Hogy mit mondjon a gyerekeknek, a szomszédoknak? Hogy már mással képzeli el az életét (csak tudná kivel) ?

A találkozást nem igazán így képzelte, a nap további részét egy Johnnie Walker üveg társaságában töltötte. Ez azt jelenti, hogy Füttyös a széken helyezkedett el,  Johnnie az asztalon. Nézték egymást késő éjszakáig. Nem tettek kárt egymásban.

Másnap Bill is hazajött a soros orvosi vizsgálatról:

-Még van időnk, folytassuk a munkát.

A Son Kft.

 

Az utóbbi időben a Son Kft-nél nagyon megnőtt a fluktuáció. A jól képzett szakemberek és a titkárnők épp úgy gyorsan cserélődtek, mint a takarító vagy a biztonsági emberek. A cégnél korábban az átlagos szerződésben töltött idő 6,2 év volt. Ez két év alatt 3,4-re csökkent. A céggel kapcsolatos dokumentumok nem adtak magyarázatot a változásra.

Füttyös, Tomi néven (új szakáll, új frizura) lett az új karbantartó a cégnél. Az ő feladata volt az előforduló kisebb javítások elvégzése, a nagyobbak megrendelése.

Gyorsan megismerkedett a munkatársakkal, hiszen mindenhol volt valami apróság, amit meg kellett oldani. Meglepően gyakran volt a megoldás annyi, hogy figyelmesen meghallgatta a panaszost és megígérte, hogy utána néz.

Egy szép napon olyan helyre hívták, ahol még nem járt. Egy munkatársa elkísérte. Mentek fel és le a lépcsőkön. Annyi folyosón mentek végig, hogy már az volt az érzése, hogy a munkatárs csak szórakozik vele.

Ezen a lépcsőn lemegyünk és ott vagyunk.

A lépcső alján egy csinosan öltözött hozzávetőleg Füttyös korabeli hölgy jött szembe:

  • Szia te vagy az új karbantartó? Blohm Linn vagyok.

Füttyös lába a földbe gyökerezet. Frappánsan megjegyezte: Öööö
(Vajon melyik a vezeték és melyik a keresztneve?)

  • Linn vagyok
  • Öööö Toomii Jó napot kívákok

Tomi izzadt, mint a pokolban. A munkát megcsinálta és ment tovább a dolgára. Linnel egyre gyakrabban találkozott. Valami mindig adódott azon a környéken, találkoztak, köszöntek. Valahogy az ebédlőbe is gyakran érkeztek egyszerre, később elbeszélgettek az aktuális problémákról. Egy pár hét múlva már Füttyös segített Linnek új albérletbe költözni. A költözés végeztével nem volt kérdés, hogy “együtt alszanak”. Tomi is vitt hálópólót, Linn is készített egy csinos pizsit. Ennek ellenére Tomi hazament aludni. Egyikük sem merte kezdeményezni, a közösen töltött éjszakát.

Újabb pár hét alatt meglett a fluktuáció oka. Egy középvezető mindenkit meggyőzött a „megfelelő adminisztráció” fontosságáról. Ez azt jelentette, hogy a munkatársak a munkaidejük nagy részében az elvégzett munkát dokumentálták, az érdemi munkára alig maradt idő, energia. A problémás középvezetőt más pozícióba helyezték, ahol ki tudta használni az adminisztrációval kapcsolatos (valóban jelentős) tehetségét.
A minimális átszervezés után többen visszavonták a felmondásukat, illetve némileg magasabb bérezéssel néhány fontos korábbi embert is sikerült visszacsábítani.

Tomi és Linn kapcsolata szépen alakult. Hetente több délutánt töltöttek együtt. Egy alkalommal Linn szerzett egy kis hétvégi munkát Tominak. Egy vidéki házban kellet kisebb nagyobb javításokat végezni. Természetesen, mivel Gela nagyon aggódott, hogy Tomi oda talál-e, ezért elkísérte és vele maradt. A feladatoknak közösen láttak neki. Egy vízcsap cseréje közben mindketten bőrig áztak. Az alig 30 fokos időjárásban az azonnali ruhacsere nem várhatott… A ruhát azonnal letépték egymásról.
A munkát estefelé folytatták…

A megbeszélés

 

  • Na most mi lesz? Linn téged Tomiként a karbantartóként ismer. Mit fogsz csinálni? Maradsz Tomi? Megmondod Linnek, hogy ki vagy? Elhagyod őt?
  • Ezen már én is sokat gondolkodtam. Nem tudom mi a jó megoldás. Neked megígértem, hogy átveszem a helyedet. Erre az előirányzott egy év nem volt elég, de még dolgozhatunk rajta. Linnt lekoptatni nincs szívem, nagyon szeretjük egymást. A jövő hétre azért kértem szabit, mert meg akarja mutatni a szülőfaluját. Már a repülőjegyeket is megvette, a szállást is lefoglalta. Ezen szerintem utána agyaljunk.

Az utazás

Szombaton kora reggel találkoztak a repülőtér várócsarnokában. Linn itt adta át a repülőjegyet. Tominak semmit nem mondott, hogy a jegyen az 1F ülés szerepelt. A becsekkoláskor kicsit furcsállotta, hogy azonnal odaintenek egy a légitársaság színeiben pompázó egyenruhást, aki végigvezette őket a mindenféle vizsgálatokon (várni sehol sem kellett) és a helyükre vezette őket. Tomi itt állapította meg, hogy ha ennél menőbb helyük lenne, akkor már nekik fizetnének.

Az út teljesen eseménytelen volt. A személyzet az út teljes hossza alatt körülugrálta őket. Megérkezéskor pillanatok alatt kijutottak a repülőtérről. A taxi már várta őket. Tomi az út egy részét Linn vállára hajtott fejjel aludta végig. Amikor megérkeztek, egy láthatóan több száz éves kastély állt előttük. A bejárat előtt a személyzet díszegyenruhában.

Amikor a szobájukba értek Linn megsúgta: Tudod én vagyok a Gela cégcsoport örököse…
Nem értette, hogy Tomi mért nevet percekig megállíthatatlanul.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!