Valamikor talán a 90 s évek közepén , megismertem egy embert a városban akiről már régebben is csak,jót és biztatót hallottam.Első pillanatra határozottságot és erőt sugallt magából. Kézfogásával nem sok tétovázásra adott okot.

Amikor megtudtam,hogy egy munkahelyen a vezetőm lesz ,első gondolatra nem feltétlenül tudtam eldönteni,hogy jó ez nekem vagy nem.A barátaim mindannyian állították, igen jó lesz ne aggódj.
Aztán telt múlt az idő és valóban mélyen dörmögő hangján folytonos magabiztosságot kölcsönzött,még ha néha nem is éreztem ezt magaménak.Nem volt egy megfeszülős akaratos de nem szerette a lazaságot,a mókát azonban elviselte.Sokszor láttam az arcán ,hogy már mosolyogni készül csak a beosztottai forduljanak már el.Persze  nem rajtunk hanem miattunk mosolygott.

Rövid ismeretség volt ,hamar vége lett .Ahogy jött úgy ment ,nekem másoknak ez sokkal több lehetett.

Tudnám ezt mesélni de ő többet érdemel mástól aki jobban a szívébe nőtt.

Köszönjük  Kovács László,mi úgy szeretünk mint KOKÓ. Emléked őrizzük…

Az égi hadszíntér vár téged Szigethalom, Rákóczi út 143 új-temető
2016.02.16. 11:00 óra.

Tisztelettel egykori fiaid.

Szólj hozzá!

Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!