No, de félre a szép szavakkal, hagyjuk meg ezt az arra érdemeseknek, mi pedig maradjunk a szigorú valóságánál. Mert Wass Albertet valójában diszkriminálják és méltánytalanul mellőzik. Félreértés ne essék, nem azt várom, hogy az RTL Klub, vagy a TV2 és egyéb kereskedelmi adóknak nevezett népbutító csatornák képernyőin szerepeljen. Kirekesztését –ezeken az adókon- még meg is érteném, hiszen én sem kívánom, hogy Joshi Barat, Győzike, Mónika vagy Kiszel Tünde és egyéb más „nagy gondolkodók” díszes társaságában kapjon helyet.

 A közszolgálati televíziónak azonban – ahogy azt a neve is mutatja - feladata lenne a széles tömegek kulturális és irodalmi ismereteinek szélesítése. Nem állítom, hogy Wass Albert művei nem vásárolhatóak meg. Azonban az a mély hallgatás (a cinkosok mély hallgatása) mely őt körbeveszi érthetetlen. Spiró György érettségi tétel volt. Az a Spiró aki nem átallott verscímet plagizálva ”Jönnek” című förmedvényében, „dúlt keblű mélymagyarokról” beszélni. A sorstalan Emerich, ki megtagadta hazáját és nemzetét, tananyag középiskoláinkban. Mondják hát, kedvenc írómat miért rekeszti ki a média és az oktatás? Hangosan megkérdezem tisztelt (még) hatalmon lévők, mi baja Wass Alberttel a szoclib diktatúrának? Az arctalan uraknak talán nem tetszik a „cenzúrázott” író egyre növekvő népszerűsége? Kényelmetlen, hogy műveit olvasva egyre több és több embernek ébredezik nemzettudata? Bitangok, az ő írásain felnövő nemzedék lesz a ti bírátok! A napokban meglátogattam a világháló egyik csevegő fórumát, hogy fenti kérdéseket ott is megvitassam. A nevét nem írom le, színvonala még a negatív reklámot sem érdemli meg. Az eredmény előre megjósolható volt, és be is következett, gondolataimat a maguk szája íze szerint átformálták, jellegtelenné tették. A rettegő diktatúra fullajtárai –nevezzük őket jobb híján moderátoroknak- gazdáik parancsára lecsaptak. A változtatás azonban a maga primitívségében nem zavar, hiszen ennél arcpirítóbb dolgokat is láttunk és hallottunk a baloldal jeles képviselőitől.

Mégis ti, akik a névtelenség homályába burkolózva, nyeglén és pimaszul, fensőbbségetek biztos tudatában ítélkeztek felettünk hallgassátok meg üzenetem:

Nem tisztem és nincs jogom más emberek ízlését megítélni vagy pálcát törni fölöttük. Wass Albertet lehet szeretni és mindenkinek jogában áll nem kedvelni őt. Elhallgatni azonban nem szerencsés. Jegyezzétek meg, országunk neve még nem Magyar Diktatórikus Köztársaság és már nem is lesz az soha. Ismerünk titeket, ezért minden hozzám hasonlóan gondolkodó már érezi és tudja, hogy mire számíthat a tőletek az elkövetkezendő időkben. Okulunk belőle és felkészülünk rá.

Mostanra ugyan törpe kisebbséggé váltatok, hatalmatokhoz görcsösen ragaszkodtok, de tudnotok kell, hogy néhány hónap múlva az arroganciátok akárcsak uralmatok a semmibe vész majd. Nagy idők szelei fújnak. A mammon haldoklik, legyőzője pedig a mély, évszázados álmából felébredt magyar nemzet. Ti már nem léteztek, csak még nem vettétek észre. Nem mondjuk azt, hogy menjetek békességgel. Nem mehettek, mert még számot kell adnotok. Felelnetek kell az elkövetett bűnökért. Kifosztottátok és meggyötörtétek a nemzetet. Emberek millióit hajszoltátok a végső kétségbeesésbe, családokat gyaláztatok meg és reményeket gyilkoltatok halomra. Vörösen izzó csillagotok a globalizáció rabszolgaságába vezető utat mutatta. Célotokat azonban nem értétek el, letértünk az általatok kijelölt pokoli ösvényről, és megtörni sem tudtatok minket soha. Ne várjatok hát bocsánatot, mert nem adhatunk. Bár az én sérelmem kicsiny, de elgondolkodtató, hiszen tanuljátok meg, nem az elkövetett bűn nagysága a fontos, hanem az azt kiváltó akarat tisztátalansága.

 

A jövőbe vetett hitem azonban erőt ad, mert nekem…nekünk tőletek különbözőknek van jövőnk.

Ennek az erőnek a birtokában és tudatában küldöm a saját és mindannyiunk nevében Wass Albert szavait a felettünk ítélkezőknek:

 

ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET!

 

Akinek van füle, hallja.