2004. december 5-én Magyarországon két kérdésben tartottak országos ügydöntő népszavazást. A népszavazást eredetileg csak a kórházak privatizációjával kapcsolatban, a Munkáspárt kezdeményezésére írták ki. Az MVSZ aláírásgyűjtésének sikeres lezárulása után ehhez még egy, a magukat magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon élő, nem magyar állampolgárok kedvezményes honosítását lehetővé tévő törvény megalkotását elrendelő kérdés társult.

Mádl Ferenc 2004. december 5-re írta ki a két kérdésben az ügydöntő népszavazást, amelynek eredménye az Országgyűlés számára kötelező érvényű lett volna. A szavazás élénk közéleti polémiát váltott ki, társadalmi és szakmai szervezetek sokasága kapcsolódott be a választási küzdelembe. A népszavazás azonban mindkét kérdésben eredménytelen volt az alacsony részvétel miatt. Az eredménytelenül végződött voksolás az egészségügyben nem járt következményekkel, a magyar politika és a határon túl élő magyarság kapcsolatát azonban hosszú távon megterhelte.

Háttér

A Magyarok Világszövetsége az 1990-es évek közepe óta szorgalmazta a határon túli magyarság, illetve az anyaország közötti kapcsolat jogi alapra helyezését. Ennek első lépéseként a szervezet támogatta a határon túli magyarok számára kedvezményeket tartalmazó ún. státustörvény megalkotását, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ennél szorosabb kapcsolatot tartanak szükségesnek.
Az ezredforduló környékén a határon túli magyarok jogállásának rendezése többször is napirendre került. 2003 nyarán az MDF kísérelt meg elfogadni egy kedvezményes honosítási törvényt, ám a párt próbálkozása többszöri alkalommal sem járt sikerrel.Az MVSZ vezetése 2003. augusztus 13-án úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményeznek a nem magyar állampolgárságú magyarok kedvezményes honosításáról.
A kezdeményezést alig egy hónappal később az OVB formai hibák miatt elutasította. A formai hibák javítása után, szeptember 18-án az OVB már zöld utat adott a kezdeményezésnek. Az aláírások összegyűjtése 2004 májusában és júniusában zajlott. 2004. július 2-án az MVSZ képviselői 321 ezer aláírást adtak át az OVB-nek, ezek közül az ellenőrzés 274 000-et hitelesnek talált. Szeptember 13-án az Országgyűlés országos népszavazást rendelt el az MVSZ kezdeményezése nyomán, Mádl Ferenc október 24-én a kórházprivatizációs szavazással egy napra, 2004. december 5-ére tűzte ki a referendumot.

A népszavazás kezdeményezőinek véleménye szerint az IGEN válasz győzelme esetén az Országgyűlésnek a kedvezményes honosítás egy új esetéről kellett volna törvényt alkotnia. Ebben az esetben a magát magyar nemzetiségűnek valló, külhoni, magyarigazolvánnyal rendelkező személy (vagy akit a létrehozandó törvény magyarnak mond) kérelemre magyar állampolgárságot kaphatott volna.
A népszavazás kérdése a következő volt:

Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?
 

 Kampány

A külhoni magyarokat érintő népszavazási kérdés a kórházprivatizáció ügyénél jóval nagyobb és sokszor indulatokkal telített vitát váltott ki Magyarországon és a szomszédos országok magyarságában egyaránt.

A kettős állampolgárság ötletét támogató szervezetek közül vitathatatlanul a Fidesz képviselte a legnagyobb súlyt. Orbán Viktor már 2004. szeptember 12-én Szabadkán, a helyi magyarokkal tartott találkozón támogatásáról biztosította a kettős állampolgárság megadásának ügyét, majd a Fidesz sajtóközleményben is üdvözölte a népszavazás kiírását. A határon túli magyarsággal fenntartott jó kapcsolatainak hangsúlyozására az egész kampány során nagy hangsúlyt helyezett a párt. A fideszes politikusok számos találkozót bonyolítottak le a kisebbségi magyarság képviselőivel. A magyarságot egységes nemzeti közösségként mutatták be, amely a népszavazással lábalhat ki a trianoni békeszerződés okozta traumából. Míg a kórházak ügyében a párt az észre, addig a kettős állampolgárság ügyében a szívre és a nemzeti összetartozás fontosságára hivatkozva buzdított igen szavazatok leadására. A Fidesz kampányának csúcspontja a 2004. november 27-én a budapesti Városligetben megtartott Összetartozás Napja nevű rendezvény volt, ahol Orbán Viktor a magyarság szempontjából sorsdöntő jelentőségű eseményként vázolta fel a népszavazást.

Az szintén ellenzéki MDF már 2004 nyarán támogatásáról biztosította a kettős állampolgárság intézményét. A kisebbik konzervatív párt azonban nem az MVSZ által kezdeményezett népszavazást, hanem saját aláírásgyűjtését helyezte előtérbe, ami ingerült nyilatkozatháborút eredményezett a párt és a világszervezet között. Az MDF igen válaszokat támogató felhívásai rendre háttérbe szorultak a nagy parlamenti pártok intenzív kampányküzdelme mellett. A Demokrata Fórum a kampánya a nemzeti összetartozásra fókuszált.

A Magyar Szocialista Párt a 2002-es kormányváltást követően konfliktuskerülő magatartást igyekezett követni a kettős állampolgárság ügyében. A baloldali párt hangsúlyozta elvi egyetértését, ugyanakkor hozzátette, a szomszédos államok EU-tagsága megoldást jelent majd a külhoni magyarok többsége számára is, míg egy egyoldalú lépés a csak rontaná a viszonyt Magyarország és szomszédai között. A párt e szellemben rendre tartózkodott az MDF korábban benyújtott törvénytervezetinek szavazásakor, a népszavazás kiírásakor pedig hezitáló álláspontot foglalt el. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2004. november 2-án már nyíltan elutasította a népszavazáson az igen válaszok támogatását és a valódi problémák elkendőzésével, szavazatmaximálással vádolta meg a Fideszt.A kampány során az MSZP rendre kiszámíthatatlan hatással járó felelőtlen próbálkozásként kezelte az MVSZ népszavazását és nem szavazat leadására hívott fel. A párt azonban nem állt egységesen a miniszterelnök mögé; Szili Katalin, az Országgyűlés szocialista elnöke „lelkiismereti szavazást” javasolt a baloldali szavazóknak.

A Szabad Demokraták Szövetsége határozottan és nyíltan foglalt állást a kettős állampolgárság megadásával szemben. Fodor Gábor az SZDSZ novemberi tanácskozásán óvott a nemzetállami eszme erősítésétől és nem szavazatra biztatta a párt tagságát. Az SZDSZ hangsúlyozta annak veszélyét, hogy a határon túli magyarok nem adózó, de jogaival élő tömegként jelennek majd meg, ezzel túlterhelve a magyar államháztartást.Kuncze Gábor a szocialistákhoz hasonlóan felelőtlen és a magyarok közé éket verő eseményként nyilatkozott a népszavazásról.

A kettős állampolgárság megadásáról szóló népszavazás kampányának intenzitása messze felülmúlta az addigi referendumok kampányait. A küzdelemben rendre megjelentek a határon túli magyarok szervezetei. Számtalan, a nemzeti eszméket felvállaló civilszervezet és magánszemély mozdult meg és nyilvánított véleményt, többségük igen válaszra buzdította a szavazókat. Önálló társadalmi szervezetként kampányolt a Magyarok Világszövetsége. A nem parlamenti pártok közül a MIÉP folytatott intenzív kampányt, míg a Jobbiknak ez a népszavazás volt az első önálló választási színre lépése. Szintén eltér a korábbi népszavazásoktól az egyházak határozott állásfoglalása.

Eredmények

A népszavazás eredménytelenül zárult, mert sem az igen, sem a nem szavazatok aránya nem érte el az érvényességhez szükséges 25%-ot.  

A 2004. december 5-i népszavazás kettős állampolgárságra vonatkozó eredményei megyénként
rózsaszín: az igen szavazatok aránya nagyobb,
kék: a nem szavazatok aránya nagyobb

 Politikai következmények

A népszavazás eredményét az egyes politikai pártok saját érdekeiknek megfelelően, eltérően magyarázták. Néhány hét múlva az Patrubány Miklós bejelentette, hogy az MVSZ újabb népszavazást kezdeményez az ügyben, ám a tervet a parlamenti pártok élesen elutasították. A népszavazás elkeseredett reakciókat váltott ki a határon túli magyarság képviselőiből, akik egyszerre hibáztatták a kérdést elhamarkodva eldönteni akaró magyarországi ellenzéket és az állampolgárság megadásától elhatárolódó kormányzatot. A csalódottság még a népszavazás után is a kormánypárti politikusokkal szembeni reakciókat eredményezett szerte a Kárpát-medencében. A nemzeti érzésekre apelláló jobboldal súlyos vereségeként értékelte a történteket a külföldi sajtó, hiszen az alacsony részvétel a témai iránti közönyösséget, a nemek magas aránya pedig a nemzeti felfogással való szembefordulást jelentette.

A kettős állampolgárság kérdésben nem került újabb törvényjavaslat az Országgyűlés elé, a kérdés azonban még sokáig jelen volt a közéletben. A Magyarok Világszövetsége 2007. március 5-én második alkalommal kezdeményezett országos ügydöntő népszavazást a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért. Az Országos Választási Bizottság még abban a hónapban megvizsgálta és egyhangú szavazattal jóváhagyta a kezdeményezést. A döntést azonban egy magánember megfellebbezte, ezért az ügy az Alkotmánybíróság elé került. A testület azóta sem bírálta el a beadványt.

Forrás: WIKI